Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

Jegyzetek 1 A Sopianaet (Pécsett) Brigetioval (ószőny) összekötő főútvonal első állomása Fortiana (Mezőkomárom), innen 20 mérföldre Herculia (Tác), majd 15 mérföldre Floriana állomása volt. Floriana azonosításánál ellentétes vélemények alakultak ki: Bicskével, Csákvárral, Tatával, Környével azonosították, míg az 1960-as ásatások kétségtelenné tették, hogy Floriana azonos Csákvárral, Észak-Fejér megye legjelentősebb rómaikori lelőhelyével. Ezt az utat keresztezi a Savariaból (Szombathelyről) Aquincumba (Óbuda) vezető másik nagy római út. Ez a Vértes déli lejtőit érinti, és Csákberényen és Csákváron át halad Bicske irányába. Floriana állomást Csákvár belterületén kereshetjük: Fitz Jenő: Jelentés a csákvári római település ásatásairól. AR II: 153.). 2 Várdombnak hívja ma is a lakosság az evangélikus templom környékét. Ide tehető a középkori vár is, mely csak földvár lehetett. A régészeti leletekkel is igazolható csákvári település csak a római kor utolsó szakaszára, a IV. századra tehető. A község belterületén szórványos leleteket és temetőt, hunkori és germán emlékanyagot találtak az V. század közepéig terjedő időszakból. 1960—62-ben népvándorláskori leletek is kerültek elő. 3 Az Adorjánházi vagy Bárocházi (Esterházy)-barlang a Vértes keleti lejtőjén, a Gubahegy sziklás oldalában, 204 m magasan található. A főhasadék 1,5 m széles és 5 m magas nyílása 4 m hosszú folyosóba vezet, ez befelé egy 8 m hosszú belső terembe nyúlik. A középső őskőkor (ún. Moustiéri kor) eszközeinek és állatvilágának legfontosabb lelőhelye. A barlang 2 bejárati felirata a hajdani Dianaszentélyre utal. A feliratok mellett a római kort az itt talált érmék képviselik, melyek segítenek a feliratok korának megállapításánál is. Így valószínű, hogy azok a III. századból valók, de Marcus Aurelius koránál előbbre nem helyezhetők. 4 A Fornapuszta és Badacsonymajor közti legelőn, a Csákberényből Bicskére vezető országúttól keletre népvándorláskori leleteket találtak. Fornapuszta a XVII. század végéig önálló, lakott helység volt. Első okleveles említése 1406-ból: Poss. Fornazenthmiklos, majd röviden Forna. Birtokosai közösek voltak Csákvárral. A XVIII. század elején pusztán állt, Nyári Pál földesúr 1619-ben népesítette be újból (Jenéi, VEAB II: 193.). Szerepel a II. József-kori összeírásban is: 10 házzal, 7 családdal és 38 lakossal. 5 Csákvár — azelőtt mezőváros — legrégibb okleveles említése 1231-ből: Chakuara formában (Fejér: Cod. Dipl. III. 2: 227). A Vértes hegység aljában elterülő birtokot a honfoglalás alkalmával Szabolcs vezér kapta meg és várat épített. A krónikások (Kézai, Bonfini, Thuróczi) is beszélnek erről, de a vár helyének megállapításánál tévednek. Egyike a Csák-nemzetség legrégibb birtokainak, nevét a nemzetség ősétől kapta. 1453-ban mint Gesztes vár tartozéka, Újlaki Miklósé volt, 1473-ban Enyingi Török Ambrus bírja, végül 1526-ban újra az Újlakiaké. A török 1543-ban felgyújtotta. A 15 éves háború idején ismét elpusztult, de 1635-ben lakott helyként szerepelt a Komárom megyei összeírásokban. Gróf Esterházy Antal még a török hódoltság idején megszerezte. A XVIII. század első évtizedeiben elég gyéren lakottak az Esterházy birtokok, csak Csákváron voltak jelentősebb számú lakosok (Farkas VEAB II: 167.). (i Csákvár lakossága 1660-ban Tatára menekült. 1666-ban a török telepítette a községet, németeket is kis számban. A XVIII. század elején is települt ide kisszámú német lakosság. T Csáki vár = Oroszlánkővár maradványait a Vértes hegység belsejében, bokroktól benőtt hegycsúcson találjuk. Utolsó adatunk 1473-ból van róla, a XV. század végén pusztulhatott el. A XIX. században 5—7 m magasan álltak körítőfalai, szabálytalan sokszöget alkotva. 8 A Vértes erdőborította északnyugati lábánál, Várgesztes községtől déli irányban, magas dombon emelkedik. Ezt is a Csák-nemzetség építette a XIII. sz. második felében. Katonailag jelentéktelen várát hiába ostromolta a török 1529-ben, csak 1543-ban foglalta el a budai basa serege. Ezután 50 év alatt nyolcszor cserélt gazdát. Omladozó falait 1600-ban vették vissza a magyarok. Pusztulását betetőzte a birtokos Esterházynak a vár lebontására 1733-ban kiadott engedélye. Köveit részben a majki kamalduli remeteségbe, részben a község házaiba építették be. A vár a szabályos alaprajzú váraink közé tartozott (Vártúrák kalauza, 94—95.). 9 Vitamvár = Vitány vára, a Vértes északi lejtőjén, erdős vidéken. Első említése 1379-ből. Sorsa hasonlóan alakult Geszteséhez. 1579-ben foglalta vissza utoljára Pálffy Miklós, és nehogy a törökök ismét elfoglalhassák, 1598-ban felrobbantották. A XVIII. században anyagát építési célokra használták fel. A vár alaprajza szabálytalan ötszögű. Kívülről árok és sánc övezte. G. Sándor Mária: A Vértes hegy-