Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula
egyházi és világi méltóságok sokasága, közöttük Orbán egri püspök, Báthori István, János váradi püspök, Osvald zágrábi, Miklós váci, Tamás győri, és György csanádi püspökök. A bazilikába érve a testet a templom közepére helyezték, majd az oltárra tették a királyi jelvényeket. A címerhordozók ekkor a földre dobták a címereket, annak jeléül, hogy a király halálával mintegy összeomlott minden diadala és hódítása is. Ennek láttán mindenki könnyezett. Corvin János ajándékokat adott át a temetést végző Domonkos prépostnak: drágakövekkel díszített, csodálatos művű színarany feszületet, amelyről azt mondták, hogy 45 000 aranyba került. Továbbá poharakat, tálakat, gyertyatartókat és kelyheket, valamennyit színaranyból és drágakővel ékesítve. Ugyanígy néhány ezüst szobrot és tizenkét miseruhát, gyöngyökkel díszítve. Úgy mondták, hogy mindez együttvéve 75 000 aranyba került. Az előkelőségek pedig 700 aranyat helyeztek az oltárra — így temették királyaikat a régi magyarok. A temetés befejeztével további gyászt rendeltek el, még pedig a Corvin temetésekor három hónapra. I. Lajos király halála után — Bonfini írja — három évig tartott a gyász. XIII. §. Megismerve a város hírességeit — viszontagságait kell elmondanunk. A nagyszombati tudósok 1 * szerint Emichius rajnai gróf 19 volt az, aki első ízben pusztította el Fehérvárt. Emichius Palesztinába indult — így mondják —, hogy visszavegye azt a szaracénoktól, de a szentföldet soha sem látta meg, helyette Fehérvárt fosztotta ki. Ez azonban tévedés. Mosón vármegye ismertetésénél kimutattuk, hogy Emichius Mosón városát, nem pedig Fehérvárt fosztotta ki. Fehérvár tehát sértetlenül érte meg IV. Béla király uralkodásának idejét, amikor a tatárok mérhetetlen sokasága özönlötte el Magyarországot. Esztergom elfoglalása és lakóinak leölése után a tatár sereg Fehérvár felé tört, hogy megszerezze az ott felhalmozott sok kincset. Csalódtak azonban, mert sem csellel, sem erővel nem tudták bevenni a várost. Bonfini írja: A hó és jég olvadása miatt nem tudták elfoglalni a mocsarak között fekvő várost. — Rogerius pedig ezt mondja: Éppen Pannonhalmát ostromolták a tatárok, amikor hirtelen visszahívták őket Ázsiába. így történt, hogy az országnak ez a három helye (az esztergomi vár, Fehérvár és Pannonhalma) megmenekült a tatároktól. XIV. §. Mátyás haláláig békében élt, sőt gyarapodott is a város, de halála után — miként az egész országra — Fehérvárra is nehéz napok következtek, és nem kerülhette el a fegyveres támadást. Miksa 20 ugyanis jogot formált a magyar trónra, ezért Ulászló megkoronázása után seregével betört Magyarországra és elfoglalta Veszprémet és még több vármegyét és várat. Ulászló nehéz helyzetben volt, mert ugyanakkor az ország déli részét a török pusztította, Kassát pedig Albert lengyel herceg (Ulászló testvére) ostromolta. Miksa ezt a helyzetet használta fel Fehérvár ostromára, azt remélve, hogy Fehérvár birtokában könnyebb lesz bevennie Budát, és mert arról is értesült, hogy Fehérvárott csak kisebb őrsereg van. Ulászló küldött ugyan csapatokat Báthori István és Kinizsi Pál parancsnoksága alatt az őrség megerősítésére, de ennek nem sok haszna volt. Ulászló koronázásának röviddel azelőtt végbement ünnepségei ugyanis kimerítették a polgárság anyagi erejét, féltek az újabb csapatok eltartásának és a várfalak megerősítésének költségeitől, viszont bíztak a természet nyújtotta védelemben, ezért alig akarták beengedni a városba az újonnan érkezetteket. Úgy határozott tehát a két vezér, hogy visszatérnek a védelem nélkül maradt Budára. Fehérvárott csak 1555 főnyi őrség maradt. Miksa viszont azt remélte, hogy Fehérvár birtokában könnyebb lesz majd Budát elfoglalnia. Fehérvár alá vonult tehát és megkezdte a város ostromát. Seregéhez tartozott a harcedzett sváb veteránok csapata is. Ezeket küldte elsőnek a város ostromára, dús zsákmánnyal bíztatva őket. Közeledtüket látva az őrsereg elhagyta a belvárost, hogy a néhány nappal előbb a könnyebb védekezés érdekében már felégetett külvárosban állja útját a támadóknak. A túlerőben lévő támadók elől azonban kénytelenek voltak visszavonulni a falak mögé. A kaput is csak nehezen tudták bezárni, mert a svábok már a felvonóhídra is eljutottak. A svábok most — Lang Konrád vezérük bíztatására — az árkok betöméséhez láttak. így megközelítve a falakat — létrák híján — hosszú lándzsáikra támaszkodva és egymást segítve felkapaszkodtak az őrizetlenül maradt falakra, majd onnan beugorva kinyitották a kaput és beengedték a páncélosok csapatát. A benyomuló ellenség láttán a védők egy része fegyverét eldobva elrejtőzött, másik része azonban összegyülekezett a széles utcán és ütközetre készült. A továbbiakat Bonfini leírásából adjuk: A város lakossága
