Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

és az őrség a fórumra vezető széles utcán elkeseredett harcot vívott a benyomuló páncélosokkal, melyben az őrség katonái egy szálig elestek. A fórumon, a szent Szűz temploma előtt, a papok kísérelték meg az ellenállást, de őket is kegyetlenül leölték. Ezután megkezdődött a losztogatás és a nők megbecstelenítése. Többen a bazilikába és a királyi kápolnákba törtek be. Hárman közülük Mátyás király sírját törték fel, és még az oszladozó testet is megpróbálták kiemelni lándzsáikkal. Mások a kincstár ajtaját feszegették, nem törődve a császár parancsával, aki megtiltotta, hogy a templomokra és a nőkre kezet emeljenek. Megpróbálták kézrekeríteni Domonkos prépostot is, aki néhány polgárral együtt a templom magasabb tornyába menekült és magukkal vitték a templom legértékesebb szerelvényeit. — így történt Fehérvár elfoglalása és kifosztása 1490. szeptember 19-én, nem egészen két hónappal Ulászló megkoronázása után. — Istvánffy csak röviden írja le az ellenség kegyetlenségét: A szerencsétlen Fehérvár bőségesen megszenvedte mindazt a gyűlöletet, irigységet, kapzsiságot és kegyetlenséget, melyet valaha is szenvedett egy elfoglalt város a győztes barbároktól. Mindenütt gyász és félelem, az asszonyok és gyermekek sírása, a kegyetlenkedő és fosztogató katonák vad kiáltozása. XV. §. Miksa másnap bevonult a városba és — így mondják — méltatlankodva értesült a lakosság és az őrség lemészárlásáról. Tette ezt vagy azért, mert előre látta, hogy katonáinak kegyetlensége elidegeníti tőle a magyarokat, vagy azért, mert nem akarta a keresztények vérével megfertőzni a királyi jelvényeket, amelyeket ő kívánt magára ölteni. A széles utcán, ahol a legádázabb harc dúlt, a véres falakat és a heverő holttesteket mutogatták neki a dicsekvő katonák, ő azonban — nehogy szintén kegyetlennek lássék — elrendelte, hogy tisztes temetéssel becsüljék meg az elesetteket. Maga Miksa a bazilikához lovagolt, és mélyen megrendült attól a kétségtelenül kedvezőtlen előjeltől, hogy oda érve a lova hirtelenül összerogyott. Domonkos prépostot, aki még mindig a toronyban tartózkodott, bizalmába fogadta, de röviddel azután megfosztotta őt nemcsak a kezén lévő kincsektől, hanem hivatalától is. A^rníg Miksa a templomban volt, a katonák még a pincéket és rejtekhelyeket is átkutatták és — így mondják — 36 000 aranyat szedtek össze. De éppen ez a gazdag zsákmány okozta, hogy Miksa nem folytathatta tovább hadjáratát. A vértes csapat ugyanis szintén részt követelt a zsákmányból, a svábok viszont az egészet magukénak tartották. Emiatt valóságos zendülés tört ki. Miksa a piactérre hordatta az egész prédát és megparancsolta, hogy mindenki egyenlő részt kapjon. A svábok ezért otthagyták Miksa seregét és így nemcsak Buda ostromára nem került sor, hanem arra kényszerült Miksa, hogy seregének egy részével Bécsbe távozzék téli szállásra. Mielőtt elhagyta Fehérvárt, visszatérésre szólította fel az elmenekült polgárokat, de eredménytelenül. A polgárok ugyanis attól tartottak, hogy megismétlődhetnek az imént történtek. — Istvánffy írja: Miksa elrendelte, hogy a lakosság térjen vissza és mindenki visszakapja régi szabadságát, házát és földjét, de csak kevesen engedelmeskedtek a felhívásnak. XVI. §. Fehérvár elvesztése mélyen elszomorította a magyarokat. Ügy érezték, hogy ez a veszteség elhomályosítja minden korábbi győzelem dicsőségét, mert nem annyira az ellenség túlerejének, mint inkább a pártoskodásnak volt következménye. Voltak magyarok, akik Miksához csatlakoztak, így Székely Jakab, Szécsi Miklós és Kanizsai László. Hatalmas és erős férfiak, akik azonban jobban szerették hazájuknál az újfajta dolgokat, és Ulászlótól Miksához pártoltak át. Ulászló — miután megbékélt testvérével, Alberttel — az egész télen át azon fáradozott, hogy a tavasz beálltával visszaszerezze az övéinek gondatlanságából elvesztett Fehérvárt. Kinizsit az ország alsó vidékére küldte, hogy ott békét teremtsen és hadat gyűjtsön, Báthorit pedig Fehérvár körülzárásával bízta meg. Báthori június 5-én indult el Budáról, Bánhidánál szemlét tartott serege felett, majd pedig tábort vert Fehérvár előtt, a városnak Buda felé eső részén. Nemsokára oda érkezett Kinizsi is, és az ellenkező oldalról zárta körül a várost. Június 25-én a király is a táborba érkezett testőrcsapatával együtt. Így 40 000 főre gyarapodott az ostromló szereg, a lassú körülzárást pedig ostrom váltotta fel. Földhányásokat emeltek az ágyúk számára és éjjel-nappal törték a falakat. Az így támadt réseken keresztül könnyű lett volna behatolni a városba, a király azonban a további körülzárást választotta a roham helyett, nehogy megismétlődjék a korábbi vérengzés. Az ostrom tehát még a következő hónapra is áthúzódott, mikor végre a németek — belátva, hogy az őrség megfogyatkozása és a falak szét-