Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula
Az utolsó csapatban a budai polgárok vonultak egyszerű öltözetben. Szokás szerint ők állottak sort a templom kapujánál a fehérvári polgárokkal együtt. — A Magyarországot ért sok csapás után, jelenleg Pozsony a koronázás színhelye. X. §. Fehérvár nemcsak a koronázásról, hanem a királyok temetkezéséről is híres. Ez szent István király üdvös rendelkezéséből ered. Azt akarta ugyanis, hogy a királyok, akiket itt koronáznak, elődeik sírjára tekintve megemlékezzenek arról, mi vár rájuk is, és annál inkább szem előtt tartsák a jogot és a méltányosságot. Helyesnek tartom, hogy itt felsoroljam azt a tizenöt királyt, akikről az évkönyvek nyomán tudjuk, hogy itt temették el őket. (Ezután következik a felsorolás: Szent István, Kálmán, II. Béla, II. Géza, II. László, IV. István, III. Béla, III. László, I. Károly, I. Lajos, Albert, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és Szapolyai János. E legutóbbit kivéve mindegyik névhez hosszabb-rövidebb idézet van kapcsolva Sommerus-nak 17 a magyar királyokról írt verses krónikájából.) XI. §. Illett felsorolni ezeket a neveket, hogy lássa az olvasó, kik voltak azok a királyok, akiket a fehérvári sírbolt fogadott magába. Megemlékezésünk sok veszteséget és gyászt idéz fel, mert még csak nyoma sem maradt azoknak a hatalmas síremlékeknek, melyeket elpusztított a barbárok kegyetlensége és a mieink gondatlansága.. Most azonban a régi királytemetések pompájáról kell megemlékeznünk. A király halálát a nádor vagy a királyi udvar más méltósága adta tudtul a nemzetnek, és nyilvános gyászt rendelt el. Az országnagyok tanácskozásra gyűltek össze a temetés ügyében. Mindenekelőtt összetörték a királyi pecsétet, nehogy valaki visszaéljen vele. Így történt ez a Corvin halála után is. Bonfini így tudósít erről: nehogy a trónüresedés ideje alatt lehetőség nyíljon hamis oklevél készítésére, a királyi tanácsban — az özvegy királyné és Corvin János jelenlétében — összetörték a királyi pecséteket. — Nem tudom azonban, hogy állandó volt-e ez a szokás. A temetésre kitűzött napon oly nagy rzámban gyűltek össze úgy az előkelőségek, mint a köznép, hogy nagyobb már nem is lehetett volna. — Szent István temetéséről írja Bonfini, hogy nemcsak Pannoniából és Dalmáciából, hanem a szomszédos országokból is sokan eljöttek, és senki sem volt, akit nem hatott át a mély fájdalom. Királyhoz illő gyászpompával körülvett magas emelvényre fektették a holttestet, hogy bárki megtekinthesse. A test bíborruhába volt öltöztetve, koronával és egyéb királyi jelvényekkel díszítve. —• Ha úgy történt, hogy Budán kívül halt meg a király, előbb oda szállították a holttestet. így történt ez I. Károly király temetésénél, aki Visegrádon halt meg, és a gyászistentiszteletet követő napon hajón Budára szállították a testét. Ugyanígy történt Mátyás halálakor is, aki Bécsben halt meg. A holttestet szállító hajót további ötven hajó kísérte, ezeken jött a gyászkíséret. Mikor Pozsonyhoz értek, a város asszonyai gyászba öltözve jöttek elébe a királynénak, aki szintén a hajókkal érkezett. — Említésre méltó, hogyan gyászolták a magyarok I. Lajos királyt. Bonfini írja, hogy egyik a kegyes királyt és jóságos atyát, másik a hatalmas védelmezőt, a győzhetetlen harcost, az ország gyarapítóját és Dalmácia felszabadítóját siratta, és mindegyik úgy vélte, hogy nem tud eleget tenni a kegyelet parancsolta kötelességének. A püspökök és papok közül senki sem maradt száraz szemmel. Voltak katonák, akik önkezükkel vetettek "volna véget életüknek, ha társaik vissza nem tartják őket. XII. §. A királyi tanács által megállapított napon Fehérvárra szállították a holttestet. Bonfini szerint szent István testét püspökök és főurak a vállukon vitték Fehérvárra, Mátyást viszont Bécsben seregének tisztjei, Fehérváron pedig az ország előkelői vitték vállukon. Illett ugyanis, hogy a szentet püspökök, azt pedig, aki csaknem egész életét hadakozással töltötte, katonák vigyék. A gyászmenet élén zászlóvivő haladt, őt követték a címerhordozó páncélos lovasok. I. Károly temetésénél három címerhordozó volt, Mátyásénál azonban tizenkettő. A Budáról indult menet másnap ért Fehérvárra, ahol már hatalmas tömeg gyűlt össze. A test bíbor terítőn feküdt, palásttal, karddal, jogarral, koronával, országalmával és arany sarkantyúval. Utána haladt a fia, gyászruhába öltözötten (Beatrix a fájdalomtól összetörten Budán maradt), jobbján a pápa legátusával, balján az esztergomi érsekkel, és mögöttük az
