Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején

nozzák, börtönzik és a császári katonaság beszállásolásával romlásba döntik. Ugyancsak ebben az évben kelt másik levelében azt tette szóvá, hogy az új szerzeményi területek népével a provizorok kegyetlenül bánnak. Ezért a nép kénytelen más területekre elvándorolni, mert még a török uralom alatt sem volt annyi adóval és szolgáltatással megterhelve.

3 A törökök elleni hadjárat Fejér megye visszafoglalása után még egy évtizedig tartott. A megye ezalatt hadtápterületté lett. Az átvonuló katonaság élelmezésén kívül nagy terhet jelentett a falvaknak, hogy a katonákat téli szállásra a megyében kellett elhelyezni. A katonák a békés életmódot egyáltalán nem ismerték, rablás, gyújtogatás, pusztítás és erőszak jellemezte magatartásukat.

4 Kocsi Csergő Bálint Lepsény jeles ref. prédikátora 1688-ban a katonai kihágásokról a következőképpen emlékezett meg: „Voltunk ez esztendőben az egész ecclésiával együtt az rajtunk kvártélyozó Pálffy Károly hada miatt kimondhatatlan szorongatásban és sok rendbéli kárvallásban".'

1 A lovasb erényiek 1690-ben arról panaszkodtak a budai kamarai adminisztráció vezetőjének, hogy az elmúlt nyolc év alatt a különböző nációk, rablók minden javaikból kifosztották őket. Három ízben kényszerültek a falut elhagyni. Mikor visszatértek, Lovasberény romokban hevert. Most meg a közben szerzett javaiktói német katonák fosztják meg őket.

6 C^ékesfehérvárott már 1689-ben bíró és tanács vezette a város életét, igaz, a budai kamarai kirendeltség szigorú ellenőrzése mellett. A megye azonban csak 1692-ben kapta vissza önkormányzatát. Főispánját, gr. Eszterházy Ferencet 1692. július 10-én iktatták be tisztségébe. A megyei közgyűlés első alispánnak Miskey Istvánt, a győri vár lovaskapitányát választotta meg.

7 Fsjér megye azonban csak névlegesen nyerte vissza önkormányzatát. A helyzet változatlan maradt. Ezért 1693-ban követei útján a nádorral ismertette sérelmeit. A megye a török uralom alatt végső pusztulásra jutott falvait a szomszédos megyékhez csatolták, és azokat még nem kapta vissza. A megye népe a legsúlyosabb károkat Buda körülzárása alkalmával szenvedte, a császári had csaknem teljes állatállományát elhajtotta. Nagy kár érte a népet, amikor Székesfehérvár ostroma alkalmával, a császári katonaság Székesfehérvár környékén minden terményt felégetett. A török kiűzése után a lakosságot különösen súlyosan sújtotta a íuvarozás. Sok esetben Eszékig, Mohácsig, Siklósig és Pécsig kellett a katonaságnak fuvart adni. De nem csekély volt az a teher sem, mellyel a székesfehérvári provizor a szerencsétlen megyét ingyen munka formájában sújtotta. Ugyancsak a székesfehérvári provizor utasítására évenkint 700 öl fát kellett Székesfehérvárra a katonaság számára ingyen befuvarozni.

8 Szinte lehetetlen felsorolni azt a sok panaszt, mellyel a községek a katonai visszaélések miatt a vármegyéhez fordultak. Ezek közül különösen megható a soponyaiak beadványa, akik 1693 decemberében azt kérték a megyétől, hogy nagy terheiken könnyítsen, mert mint írták ,,ebben a tartományban húsz falunak sincsen olyan terhes állapottya, mint ennek az öt-hat kunyhóból álló újonnan megszállott helynek."

9 Az 1683. óta tartó török elleni háborúnak az 1699. január 26-án létrejött karlócai békekötés vetett véget. Ezt követően megindult az 1683—1688 között elmenekült jobbágyok visszatérése. Sok új telepes is érkezett Fejér megye falvaiba. Pákozd 18 örökös jobbágylétszáma például 34 új, Sukoró 7 főből álló jobbágylétszáma pedig 10 új telepessel gyarapodott.