Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Móra Magda: Kurucok Székesfehérváron

Móra Magda: KURUCOK SZÉKESFEHÉRVÁRON Az 1704. január 14-én visszaérkező hódoló városi küldöttség nem járt feleslegesen Pápán. Két napon belül Károlyi csapatai kardcsapás nélkül vonultak be Székesfehérvárra. A városi tanács jegyzőkönyve nagyon szűkszavúan és utólag rögzíti az eseményeket. Az összeülő városi magisztrátus kétharmad többsége ekkoriban német volt. így a kurucok bejövetelét és három hónapig tartó uralmát a tanácsi jegyzőkönyvben természetesen a „szegény németek" nézőpontjából mutatja be a jegyző. Részvétkeltően festi le, hogy mennyit zaklatták a kurucok a német lakosságot. Sokaknak elvéve házát és jószágát, fejvesztés terhe alatt még arra is kényszerítették őket, hogy magyaros ruhát viseljenek, és hajukat mint a magyarok, varkocsban hordják. A Csallóközből a Duna jegén átkelő Károlyi-sereg Fehérvárra érkező, átfázott, kiéhezett csapatainak természetesen szüksége volt lakásra és élelemre. Igazán érthető, hogy nem kímélték a városi sörházat és a város tele pincéjét sem. A jegyző ezt mélységes felháborodásában úgy összegezte, hogy a kurucok csak esznek és isznak és a városi tanácsot semmibe veszik. Bizonyos, hogy a magisztrátus csak az erőviszonyoknak és a magyar polgárság nyomásának engedett, mikor a kurucoknak nyitott kaput ígért. Ezt látszik igazolni a két küldött személye is, akik két párt egymással szembenálló szemléletét és érdekeit képviselték. Hiemer Mihályra nem véletlenül esett a választás. Városi tanácsos volt, bíróviselt ember, családja a legrégibbek közé tartozott, köztiszteletben álló, vagyonos mészárosmester. A papról csak azt tudjuk, hogy a prépostság magyar káplánja volt, tehát a magyarok papja. Jól is jött a magisztrátusnak, hogy vállalta a küldetést: így Károlyi is látni fogja majd, hogy Hiemer a város tekintélyét, a pap a magyarok bizalmát viszi a hódoló szándékban.

1 Az ellentétek már az úton kiütköztek a két szemléletmód és a két ember között. — Hiemer Mihály ezt pontosan feltárta, mikor eljött a számonkérés ideje. — A szenátor már az úton azzal nyugtatta magát, hogy a rebellió bizonyára nem tart tovább egy évnél, és megkérdezte Nackelt is, hogy mi a véleménye a dologról.A káplán, aki tele volt lelkesedéssel, boldogan hangoztatta, hogy Istennek dicséret és hála, végre eljött az idő, amit évek óta várt és Hiemer aggodalmaskodó kérdésére vidáman a következőket válaszolta, ha fél évig tart is csak, de a magyarok végre uralkodnak majd a németek felett, ő örömében szívesen odaadja a fejét is.

2