Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Móra Magda: Kurucok Székesfehérváron

A vagyonát féltő szenátor aggódó óvatoskodása Pápáról hazatérve saját otthonában is azonnal előjött. Szigorúan intette, majd kérlelte vejét, hogy részt ne vegyen a német lakosság állatainak vagy más javainak elvé­telében, mert az a jövőre nézve nagyon káros lehet. A káplán, aki fültanú­ként azonnal átláthatta Hiemer kétszínűséget, hiszen vejének nem is a becsülettel, hanem a számonkérő jövővel érvelt, felháborodva figyelmez­tette a tanácsost, hogy az ilyen beszéd életébe kerülhet. Hiemer a to­vábbiakban megfontoltan félrevonult, óvatosságból az esküt se tette le, (amit később majd büszkén emleget). A káplán viszont teljes szívvel, minden képességével az igaznak tartott ügy szolgálatába állott. Az egy évvel később ellene készült vádirat olvastán, amely kilenc szem- és fültanú vallomásán alapszik, sokkal inkább visszatérhet az olvasó a kuruc uralom forró, lelkes napjaiba, Rákóczi fejedelem fehérvári hívei közé, mint a városi tanács hivatalos jegyzőkönyvét lapozva. Nackel György ugyanis — Károlyi megbízása folytán — Pápáról hazatérve azon­nal átvette a prépostság vezetését. — A prépost, Nesselrode Vilmos Fe­renc Bertram, ugyanakkor pécsi püspök is, nem tartózkodott a városban. 3 Aggodalmaskodó paptársait azzal nyugtatta Nackel, hogy ő sem alkalmat­lanabb a vezetésre, mint a távollévő prépost, aki még nem is felszentelt pap, nem is magyar ember, és egyébként is túl sokat törődik kutyáival és lovaival. Nem annyira őt marasztalta el, mint őfelségét vádolta felelőt­lenséggel, aki katonai érdemekért adományozott egyházi méltóságot. Bírá­latában odáig ment, hogy azt is hozzátette: „Ezért bünteti Isten ő császári felségét."'' Az a gondolat, hogy az uralkodó vétkei vagy meggondolatlan intézke­dései is elnyerik büntetésüket, már középkori krónikákban is nem egy­szer felmerül. így a Képes Krónika Károly Róbert Bazarád ellen indított hadjáratának kudarcát és a király köszvény ét szoros kapcsolatba hozza a Zách család kegyetlen és igazságtalan kiirtásával. Pedig itt a krónikás bírálata saját uralkodója apjára vonatkozik. 3 Ebből a szemléletből is ma­gyarázható, hogy a káplán vidám asztali beszélgetés közben, három évvel az ónodi országgyűlésen elhangzott detronizáció előtt, ki merte mondani: „Pereat domus Austriaca et floreat domus Rakocziana!" — „A ferences atyák kolostorában összegyűlt vendégek közül sokan fel sem emelték erre a beszédre a gonosz poharat, de az örömmel koccintó rebellisek is meg­lepődtek a merész szavakon" — mondja a vádirat. 5 Nem tudjuk Nackelről, honnan került Fehérvárra, fűzte-e élmény vagy emlék a Rákócziakhoz, de meglepő, hogy az ő rangsorolásában a Rá­kócziak fejedelmi háza nem állt a Habsburg uralkodóház mögött, sőt még magasabbra is helyezte annál, mert míg a Habsburg-ház megért a pusz­tulásra, a másiknak fel kell virulnia. Ez a szilárd meggyőződése magya­rázza, hogy a kezébe került hatalmat is teljesen a kurucok ügyének szol­gálatába állította. Szép selyem miseruhákat ajándékozott nekik, hogy varrjanak belőle zászlót, viseltebb, egyszerűbb egyházi ruhákból gabonás zsákokat készíttetett, és nagyon felrótták neki később azt is, hogy gyakran és bőségesen megvendégelte a kurucokat. Négy tanú egybehangzó vallomása azzal vádolta a káplánt, hogy ma­gyar és német nyelven lelkesen buzdított a hűségeskü letételére, sőt szi­gorúan intette az embereket, hogy necsak színlelve és immel-ámmal, de őszintén és meggyőződéssel esküdjenek, mert a felkelés jogos, Rákóczi harca igaz ügyért folyik. Nackelt a császári seregek jöttének híre sem riasztotta meg, bíztatta a katonákat és polgárokat, hogy harcoljanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom