Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

van, régente ( ) barlang volt, sok farkas tanyája. — Hanzsékos szántóföld és rét, régente ingoványos posvány hely volt annyira, hogy sem ember, sem marha nem lábolta meg, később lejtős fekvése miatt az u. n. hanzsékosi Nagy vízmosás gödörből zápor eső alkalmával beiszapoltatott, most azonban bő, és jó szénát termő rét. — Ezen nevezett dűlőben van az u. n. Sárosdivágás szántóföld, régente Fejér megyei sárosdi lakosok irtották. — Szomszéd határok keletről Moór mezővárosához tartozó u. n. Tímár puszta, igen szép cser és tölös (tölgyes) őserdő, előbb gróf Lamberg, most a lángi gróf Zichyek birtoka, délről báró Miskei Imre bodaiki gazdaságához tartozó Nagytárnoki pusztája igen szép erdőből és kaszáló rétből áll, délnyugatról az u. n. Mecséri puszta, szép erdőből, jó minőségű szántóföldekből áll, nyugotról Sikátor és Dolozsd puszta szép erdőség és szántóföldekből áll, Suur község erdeje. Éjszakról Aka, báró Fiath Ferenc erdeje és Aka község telkeseinek szántóföldjei. Kelt Velegen, 1865. november 16-án. Kovács János mk. bíró, Szabó Ferenc mk. esküdt, Szabó Sámuel mk. esküdt, Decsi István mk. esküdt, Szloboda Pál m. esküdt, Vecsey Gábor mk. jegyző. (P. H.) 98. Velence 1. Velence fekszik Fejér vármegyének csákvári járásában Fehérvártól 2y

4 mértföldnyire, Buda Pesttől 6V2 mértföldre; egyházi kerületre nézve a rom. kath. részről, a vaáli, a reform, részről a Vértes aljai kerülethez tartozik. A falu a Velenceitónak délkeleti és éjszaki partjain terül el, melyet saját szőlő és a szomszéd községek határait képező hegyláncolatok környeznek. Határai: keletről Nyék és részben Besnyő-puszták, délről Csongrád és Szabolcs-puszták, részben Gárdony község; nyugotról Sukoró falu határja, éjszakról Nadap falu határa. A község belső határa hosszúdat kanyarulatos, utcái csúnyák és rendetlenek; határa külsőleg mintegy 10200 holdat foglal el, 1100—1200 ölével számítva, — földje termékeny. 2. Velence csupán e név alatt

1 esmeretes — a monda szerént egykor Förtő fenéknek nevezték volna, — minthogy azonban e névre a községben lakó legidősebb emberek sem emlékeznek, alig lehet egyéb, puszta mondánál, s így az állításnak hitelt adni sem lehet, s ha lehetne is, mindöszve is csak az lehet alapja, hogy mivel a falu közvetlen az elterülő tó partján van telepítve, s így a rossz vélemény szerint annak „fenekére" — innét nevezhették el „Förtő fenéknek". Ezen elnevezés azonban inkább meseszerű, mint való tény lehet, még pedig azért, mert Velence bár a tó partjára épült is, és az egész falu habár nagyrészt a tavat köríti, de a falu épületeinek csak egy része sem állván vízben a „fenék" elnevezés igen helytelenül állíttatik. Megtagadja az állítást még az is, hogy a tóparton épült falu, — már a víztől inkább — dombon s végre hegynek épültnek bizonyulván bé, a „tó-fenék" címét építkezési alakjánál fogva sem vehette fel. — S mert annak, hogy egyes épületek, vagy romok maradványai valaha e tóban fedeztettek volna fel, — még rege után sincs — semmi nyoma, s végre mert a falu máig is dombosabb helyen állván, a „Tófenék" elnevezést teljesen megszünteti. Velence lehet inkább idegen nyelvből, rossz kifejezéssel öszveállított szó v. név. — Ezen véleményt s állítást következő körülmény engedi feltételezni: — a falu alatt terül el a nagytó, — melynek vize egykor nem volt talán annyira náddal ellepve, mint most. — A tisztán tükröző vizet, a nyílt tért nyert éjszaki déli és keleti szelek felzaklatván, igen nagy hullámokat vert fel.

2 A német köznyelven a víz hullámait „Wellen"-nek szokták nevezni, — a tavat pedig „See"-nek. — Lakták-é a vidéket hajdan német ajkúak, ezt tudni nem lehet, de annyi való, hogy a „Wellen és See" szócskákból a későbbi elferdítése a szavaknak, s öszve kapcsolása a kiejtésnek, — könnyen engedte az egyszerűbb kimondást t. i. Wellensee-t. Mi hihetőbb annál, hogy a későbbi magyar elem elvetvén a sajátságos kifejezést, előbb Velencé-nek, utóbb végre Velenczének nevezte, mely néven nevezi azt ma már századok óta mindenki — s így található ez meg a legrégibb iratokban is. 3. Velencze nevezet már a 15. században (1485-ben) esmeretes volt, s már ez időben Velencze név alatt fordul elő. 4. Fájdalom, hogy e részben a közlő családjának ősi irományokat tartalmazó levéltárából adatokat nem gyűjthetett, mert azok a múlt időkben többfelé használtatván részint eltévedtek, részint elenyésztek, részint pedig elhanyagoltattak. Vissza kell tehát térnem a 3. számhoz, s azt felelnem, hogy már 1485-ben Velenczének volt írva. 5. Hogy honnét népesíttetett?

3 Sem adat, sem monda nem tanúskodik. Meggyőződésileg véleményezve, valószínű, hogy tiszta magyar ajkú lakossága a fehérvári