Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

mányból tudatik — a 18. század elején kezdetett meg egy Bauer nevű kőfaragó által s azóta folytonosan míveltetett. Jelenleg évenként többezer köbölre menő homokkő fejtetik s szállítattik szét az egész birodalomban. A helységen egyetlen, közel 3 ölnyi széles patak vonul át, mely Biáról jön s Ercsin keresztül végre a Dunába ömlik, ennek neve: Bara. A patak medrében azonban víz rendszeresen csak körülbelül egy ölnyi szélességben csergedezik, de nagy záporesők után a patak medre egészen meg szokott telni, s ilyenkor hegyi patakok módjára rohan, anélkül azonban hogy kárt okozna, csak a lapályosabban fekvő réteket önti el olykor. A. lakosság nagyobb része tótul beszél, de mindezekből is igen sokan értenek magyarul. Vannak továbbá magyarok és németek is. A lakosság magát magyar nemzetiségűnek vallja. Sóskút, 1864, május hó 20. Putrovits Ágoston biró jegyző Kumer Ferenc esküdt Cserveni Pál esküdt Ábel Mátyás esküdt Jegyzetek 1 Károly szerint (V: 289—295) már a magyar krónikások említik Sóskutat, ahonnan Árpád vezéreivel a Dunántúl meghódítására indult. Legrégibb ismert okleveles emléke 1231-ből maradt fenn, melyben akkori birtokosa — Csáky Miklós — végrendelkezik „Souskut"-ról. A Csákoktól egy időre a király kezére jutott. Többrendbeli adományozás után egy része a nyúlszigeti apácáké lett. A török hódoltság alatt 1580—81-ben virágzó község volt. 1716-ban a fehérvári prépostságé lett, majd Mária Terézia az újonnan felállított székeskáptalannak adta. 2 1778-ban egy templomrom mellett római feliratos követ találtak, urnákat, sírokat, római érméket is (Károly V: 288.). Később a Kálvária-hegy lejtőjén, szemben a Benta patakkal, őskori leleteket, s őskori földvár maradványait találták meg. 3 A 15 éves háború alatt Sóskút jobbágyait a török pusztítása elől Révay Péter és orbovai Jakusits András földesurak északra, királysági területre költöztették át (VEAB: 190.). Az elköltözöttek helyére a komáromi jezsuita rendház 1648-ban katolikus horvátokat telepített, de ezek Sóskúton mindössze 15 évig tudtak csak megmaradni. Helyükre 1666-ban Ruli aga, Sóskút török földesura 30 rác családot telepített. A délszláv népek egy része vándorláshoz szokott természete miatt nem bírta sokáig egy helyen, számuk itt is megfogyatkozik, ezért 1690-ben Csernovics pátriárka kibérelte a jezsuitáktól Sóskút környékét, és rácokat telepített. Az 1695-ös összeírás szerint Sóskút új településnek számított, a feljegyzés szerint, rácok lakták (VEAB III: 98.). Az 1740-es évek második felében a jezsuiták engedelmével elmentek, Ráckeresztúron telepedtek le. Más részüket viszont elűzték. Az 1748. máj. 28-i megyei közgyűlésen a komáromi jezsuita házfőnök bejelentette: „Miután a sóskúti szerb pópát rablás miatt kerékbe törték, a szerbeket a faluból el akarja távolítani, helyükbe szlovák katolikusokat akar telepíteni." (FmL. Közgy. jkv. 11. köt. 915.). h plateau = fennsík, magas síkság. 82. Sőréd Helynevek Sőréd községben, mely különben pusztának is neveztetik, Sz. Fehér megyében. 1. Sármelléki járás. Keleti oldalon Csákberény faluval és Orondi pusztával határos, úgy szinte délről Magyaralmás és Csurgó falukkal, nyugotról Bodaik mezővárossal, északról Csóka-pusztával. 2. Sőréd név alatt ismertetik országszerte. 3. Keletkezése óta mindig Sőrédnek neveztetett, hogy ezen nevét honnan nyerte, nem tudni.

1 4. A község eredete nem tudatik. 18 Fejér megyei történeti évkönyv 11 273