Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

48. Kender tó — saját forrásai és esőzések által szaporodó kenderáztató tó a verebi határ vonalán keletnek. 49. Tűhegy — legelő. Igen csúcsos hegy. 50. Határvölgy, mely a pázmándi és verebi határokat napkelet és délkeletnek környező, ezelőtt legelő, most feltörött és szántóföld. 51. Vörös erdő — Sági hegyoldal, Szeles hegy, erdők, ismeretlen eredetű nevek. Sági hegy a pákozdi és sukorói határokban. 52. Lebújt — az ácsai határ mentében régente is volt, és mint állítattik, nem ritkán szegénylegények tanyájául használt csárdától. Legelő és szántóföldek. 53. Lovasberény határai keletre Boglár, Acsa, Veréb, Pázmánd, délnek Nadap, Sukoró, Pákozd, — nyugotnak Pátka, éjszaknak Forna puszta és Csákvár mezőváros. Készítette Lovasberényben 1864. január 5. Homa Geyza jegyző Jegyzetek 1 Lovasberény! a Baracskai Pálffy-családtól a Cziráky grófok 1730-ban vették meg. Mezővárosi rangra Mária Terézia emelte 1765-ben, évi négyszeri országos vásárt is engedélyezve. 2 A helység nevének legkorábbi ismert említése Károly szerint az 1008-i veszprémi alapítólevélben van (IV: XXIX). Neve 1302-ből Poss. seu terra Louazberen formában maradt fenn. •"' 1484. szept, 19-én VIII. Ince pápa Buzlay Mózest, Fejér megye főispánját, ki Lovasberény nevű birtokán lakott, ahol Szent András apostol tiszteletére templomot is épített, — megdicsérte, őt és templomát abban a kitüntetésben részesítette, hogy azoknak a híveknek, akik a templomot Szent András, Mindenszentek, Nagyboldogasszony, Szent György napján és Nagycsütörtökön látogatják, töredelmesen meggyónnak és megáldoznak s a templom fenntartásához hozzájárulnak, 10 évi búcsút (bűnbocsánatot) adott és engedett. A 15 éves háború alatt elpusztult, a XVII. sz. elején két ízben is lakatlan volt. 1737-ben a Somogy megyei Bikácsról jöttek nagyobb számban magyarok, a templomot kijavították és használták (Károly IV: 335.). 5 Az 1719-ben restaurált templomot 1748-ban Cziráky Józsefné „földesúri tekintéllyel", kegyúri joga alapján visszavette a reformátusoktól. 0 Heister Siegbert vette meg 1678—80 körül Vasdinnyei János részét. Heistertől 1719-ben Fleischmann Anselm báróhoz került, 1829-től pedig már Cziráky József és neje, Barkóczy Ilona birtokában találjuk. ' A XVII. század elején lakatlan volt, de 1637-ben már lakták. 1647-ben a „nagy inség és nyomorúság" miatt megfutamodtak lakói, és csak Serényi Pál érsekújvári vicekapitány oltalomlevele mellett tértek vissza. 1672-ben határait a verebiek és acsaiak elfoglalták, ezért a herényiek újra el akartak menni, de Musztafa aga közbelépett (FMTÉ 6: 203.). Mikor Fehérvár visszafoglalására megjött a keresztény sereg, a falu népe a szomszéd falvak népével együtt elmenekült, s csak Fehérvár visszavétele után tértek vissza. Részint az előző lakosok, részint új telepesek, katolikusok és protestánsok egyaránt. A XVII. század végén már a vármegye egyik legnépesebb jobbágyfalva volt (Farkas G., FMTÉ 5: 173.). — A németek betelepítése 1719-ben kezdődött (Nagy L., AR VII: 89.). 1729 körül a Czirákyak telepítettek — szervezetten ők kezdték meg a telepítést. Első telepeseik rajnai frankok voltak. 1747-ben a lakosság fele német volt (Farkas G. VEAB II: 175.). s Paraszti és földesúri gazdálkodás ebben a korban nem volt elképzelhető állattartás nélkül. Magyarország ősi igásállata a marha (ökör) volt. Kevés község akadt az országban, ahol a lovak száma meghaladta a szarvasmarhákét. Itt a jómódúak lovakat, a szegényebbek, zsellérek ökröket tartottak. 11 A Cziráky kastélyt a XVIII. században építették, a XIX. század első évtizedében neoklasszikus stílusban átalakították. Mestere valószínűleg Hild József volt (Genthon, 108.). 0 A görög-kereszt alaprajzú római katolikus templom oromzatos előcsarnokát 2 vájatos pillér tartja. Oszlopos homlokzata klasszicizáló. A majki kolostor bútorai ékesítik. 1832—34-ben építette Cziráky Antal (Genthon, 197.). 1 „Magasztalja az én lelkem az Urat. . ." 2 Angolkert = lakóházat vagy kastélyt körülvevő nagyobb kiterjedésű kert, melyben főleg facsoportok, erdőcskék váltakoznak gyepes tisztásokkal. A park alkalmazkodik a természetes alakulásokhoz: forrás, patak, tó, szikla, völgy, bokor pótolja a virágot.