Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején

28-án kiment Perkátára Szekeres Istvánhoz. Szekeres először 500 forint váltságdíjat kért, majd a szuperior hosszas kérlelésére a váltságdíjat 150 forintra mérsékelte. A protekcionális levelet 1707. szeptember 9-én írta alá Szekeres Zámolyon.

73 A szüret megkezdésére Fördös Mihály főhadnagy, Szekeres helyettese október 3-án adott a fehérváriaknak engedélyt, miután az ellenőrzést végző két kuruc katona biztonságát a székesfehérvári katonai parancsnok garantálta. Eközben a kuruc vármegye is többször hallatott magáról. 1707. május 13-án Szent Mihályon tartott közgyűléséből a fejedelemnek sajnálattal jelentette, hogy ablegátusait a marosvásárhelyi országgyűlésre nem tudta elküldeni, ahol Rákóczit az erdélyi fejedelemségbe ünnepélyesen beiktatták, mert a meghívás későn érkezett. A közgyűlés arra kérte a fejedelmet, hogy a hozzá utazó Losonczy Farkas János alispánt és társait hallgassa meg és kegyességét ne tagadja meg.

74 A kuruc megye alispánja egy hónappal később 1707. június 13-án jelen volt az ónodi országgyűlésen, ahol a Habsburg-házat a magyar tróntól megfosztották. Székesfehérvár magyar lakossága a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt erősen megfogyott, erre két összeírás adataiból lehet következtetni. Az első 1707. április 15-én a székesfehérvári provizorátus által a budai kamara rendelkezésére készült és a székesfehérvári kurucok által elhagyott házak értékét becsülte meg. Az összeírás szerint a Belvárosban 21. a Palotavárosban pedig 32 ház vált elhagyottá. Az eltávozott „rebelliseknek" nevezett polgárok Fister Mátyás kivételével mind magyar hangzású nevet viseltek. Az 53 házat az összeírás 2676 ft-ra becsülte. Ebből az összegből 1000 ft Fekete György főszolgabíró házának az értékét képviselte. A Palotavárosban felvett 32 házat mindössze 451 ft-ra értékeltek, amiből nem nehéz következtetni a házak minőségére és volt lakóinak szegénységére.

711 A másik összeírás Nógrád, Kishont és Heves megyében 1707. augusztusában készült, a nevezett megyékben beszállásolt dunántúli menekült családokról. Az összeírásban 30 székesfehérvári család 78 családtaggal szerepel. A családok 18 tagja katonai szolgálatot teljesített, 4 asszonynak a férje a harcokban életét vesztette, 2 katona az összeíráskor szabadult a rabságából, egy pedig sebesülten betegágyban feküdt. A 30 család 80 lóval rendelkezett. A székesfehérvári katonák Szekeres István, Balogh Ferenc, Somody István és Kisfaludy ezredében teljesítettek szolgálatot. A Nógrád megyében beszállásoltak között csak négyen szerepelnek az elkobzott székesfehérvári házak tulajdonosairól készült összeírásban. Ha a két összeírást összevetjük, azt látjuk, hogy ezek szerint kuruc érzelmük miatt 79 családnak kellett Székesfehérvárt elhagyni. De a megyéből hányan menekülhettek még el, azt adatok hiányában megállapítani nem lehet.'

6 A székesfehérvári helyőrség és polgárság helyzete 1708-ban változatlan maradt. Sőt a blokád még hathatósabbnak bizonyult. A budai katonai parancsnok csak elvétve tudott élelmiszert Fehérvárra bevitetni. Eszterházy Antal dunántúli vezénylő tábornok 1708. január 4-én figyelmeztette Szekeres Istvánt, hogy a budai németek Székesfehérvár felé ki akarnak törni, ezért Domokos Ferenccel és a palotai sereggel együtt legyen résen. Fejérvári György palotai hadnagyot pedig utasította: tiltsa meg az inotaiaknak, hogy élelmiszert vigyenek be „a fehérvári ellenségnek". Abban az esetben pedig, ha a tilalom ellen cselekszenek, a falut gyújtsa fel.

77 Fontos esemény zajlott le 1708. március 26-án Ladányban, ahol a kuruc vármegye közgyűlése ünnepélyesen tiltakozott a pozsonyi országgyűlés összehívása ellen. A közgyűlés a meghívást visszautasította, követelő"