Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

4. A községet mikor említik legkorábban? 5. Honnan népesíttetett? 6. Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból írott vagy nyomtatott emlékekből a név eredetéről, értelméről? 7. A község határában előforduló többi topográfiai nevek: mező, dűlő, szántó, forduló, legelő, kaszáló, puszta, sivatag, liget, berek, erdő, rengeteg, zug, határ, tanya, csárda, major, szállás, kert, szőlős, árok, rom, irtvány, tisztás, hát, halom, domb, csúcs, orom, magaslat, fennsík, hegy, hegygerinc, hegylánc, szikla, bérc, bánya, barlang, örvény, szoros, zuhatag, forrás, kút, ér, tó, folyó, patak. Részletesen pl. a patak, part kb. részeinek nevét, külvárosok, városrészek, utcák, terek nevét, ha ezekben valami eredetiség vagy nemzeti emlék lappang. A mezők, dűlők stb. neveinél célszerű lenne az illető tárgy természeti tulajdonságáról rövid felvilágosító megjegyzést tenni és azok fekvését — a szomszédos területekkel együtt — megjelölni. A beküldött kérdőívek történeti értékéről 100 év távlatában szóljon napjaink tudósa: „Pesty Frigyes 1864-ben a községekhez intézett kérdőívek után 63 kötetnyi helynévanyagot gyűjtött össze. Bár ez az anyag . . . megrostálásra szorul. . . mégis nagyértékű gyűjtemény, mert sok, azóta feledésbe ment helynevet őrzött meg." (Eperjessy Kálmán: A magyar falu története. Bp. 1966. 116.) — Ö maga így szól az eredményről: „Az eredmény különféle becsű, már amint programom többé-kevésbé buzgó és értelmes lelkészek, jegyzők s ügybarátok kezébe került. Ennélfogva e gyűjtemény részben még több helyen hézagos, de nincs kétség, hogy miután azóta a tagosítás végrehajtatott, most már a gyűjteményt még ily tökéllyel sem lehetne összeállítani, történvén, hogy sok helyen a régi dűlőneveket abbanhagyták, azok helyére a mérnökök tanácsára számokat használván, és a határt első, második, harmadik stb. dűlőre felosztván . . ." az új elnevezések elhomályosítják a régieket. (Pesty, 1888. XXXI—XXXIII.) A továbbiakban egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a kérdőívekre beküldött válaszok Pestynek azt az elvárását, hogy azok a helynevek történeti, földrajzi, nyelvészeti vizsgálatát majd nagymértékben elősegítik, korántsem elégítették ki. Közvetlenül felhasználni inkább csak a helyrajzi leírásokat, a természeti, táji jelleggel kapcsolatos adataikat tudta. Egyébként közléseiket általában nem szószerint, sőt erősen megrostálva veszi át, mert ahogy mondja, számtalan esetben éppen a helynevek értelmére tett kérdésekre nem tudtak felelni. Szerinte ezen a területen a vizsgálódó tudós többet tud a helybeli szemlélőnél, mert ,,a helybeliek éppen azok, kik valamely nem értett helynév magyarázatául a legirtózatosabb meséket hozták forgalomba." A népmitológiáról az a véleménye, hogy bár az egyrészt a nép tudásvágyát igazolja, de másrészt nagy rombolást vitt végbe a valóság megismeréséhez vezető úton. ,,A dilettantizmus az ismeretek egy terén sem garázdálkodott oly mértékben, mint a helynevek magyarázásában." Hatalmas anyagát már nem rendezhette. Mintegy 10 000 darabra menő oklevél-másolat gyűjteményét a Magyar Tudományos Akadémia vette meg, nagybecsű kéziratait a Nemzeti Múzeum. így került helységnévgyűjteménye is az Apponyi, később Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába, és kapta a Fol. Hung. 1114. jelzetet. Nézzük meg közelebbről Pesty vállalkozásának Fejér megyei vonatkozásait. A kiküldött kérdőívek számáról biztos adataink nincsenek, de abból, hogy a Fol. Hung. 1114. Fejér megyére vonatkozó része 100 helység adatait tartalmazza, következtethetünk a munka kiterjedt voltára, a Fejér megyei főispáni iratanyagban felbukkanó iratok alapján pedig a munka elhúzódására és nehézségeire is. Mert hiába hangzott a főispán felhívása úgy, hogy a szolgabírák tegyenek meg mindent a „tudomány hathatóssága érn* 163