Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

dekében", a munka akadozva folyt. Sőt, a Helytartótanács 1865. augusztus 31-én kelt irata szerint Fejér megye 43 helysége hiányos vagy fogyatékos jelentést küldött. Újabb és újabb határidőket kellett adni — a végső 1866. április 1. volt, — s végül a szolgabírákat „felelet terhe mellett" kellett kötelezni a munka elvégzésére. (Fejér megye Főispáni iratai 191 1866. febr. 21. sz.) Több jel arra mutat, hogy inkább a szolgabírák fiókjában feküdtek el a jelentések, úgyannyira, hogy három — sőt lehet, hogy több — utólag beküldött nem is került a Széchényi Könyvtárban lévő Fejér megyei anyaghoz. Ezeket az évszázados lappangás után most megtalált helynévleírásokat is közöljük a megfelelő község jegyzetanyaga után. Pesty Frigyes helységnévtárának Fejér megyei anyaga eddig nem jelent meg nyomtatásban, bár alig akadt igényes helytörténeti tanulmány, mely jelölve vagy jelöletlenül ne közölt volna belőle adatokat. A közreadás most is nagy nehézségekkel járt. Ezek közül a kisebb — bár nem jelentéktelen — nehézség a sok helyütt olvashatatlan, rossz kézírás elolvasása volt. A végképp olvashatatlan nevek helyét kipontoztam. A nagyobb nehézséget az okozta, hogy ellentétben Pestyvel, aki az anyagot nagymértékben szelektálta, a szerzőket csak ritkán beszéltette, itt nem válogathattam a beküldött különböző színvonalú és értékű anyagban, azon nem változtathattam. Valós közléseiket, élvezetes leírásaikat éppúgy tudomásul kellett vennem, mint tévedéseiket, elhallgatott fényeiket, — mert ebben a betűhű kiadványban ők a szerzők, és az a fontos, hogy ők mit tudtak — vagy mit nem tudtak — helységükről. A közreadó munkája természetszerűleg jobbára a negatívumokkal kapcsolatos: töredékes vagy hiányos adataik kiegészítésére, tévedéseik helyreigazítására, de legalábbis jelölésére — közléseiknek főleg az utóbbi idők kutatási eredményeivel való összevetésére, a teljesség igénye nélkül. A kiegészítés, helyreigazítás azonban mindig az általuk közölt anyaghoz kapcsolódik, az általuk nem említett — bár sokszor jelentős tényekre — nem terjed ki. A jegyzetanyag más része az elavult és a szaktudósokon kívül a művelt közönség előtt kevésbé ismert fogalmak feltárása, idegen szavak és szövegrészek lefordítása — utóbbiban, itt köszönöm meg Móra Magda és Vadász Géza szíves segítségét — a legjelentősebb terminológiák, a „kulcsszavak" értelmezése, a tekintetbe jöhető szaktudományok újabb eredményeinek felhasználásával, a források pontos megjelölésével. A naívságok kipellengérezése helyett, nézeteikkel párhuzamosan a konkrét tényeket igyekeztem feltárni, a konklúzió levonását az olvasóra bízom. Változtatás az eredeti kéziraton csak a kirívó helyesírási hibák esetében történt. Megtartottam a helységek eredeti — nem szoros betűrend szerinti — sorrendjét, a könnyebb kezelhetőség szempontjából azonban a községek neve elé sorszámot tettem. Nem javítottam ki az első kérdőpontra adott feleleteiket, e helyett közlöm a megye kerületi beosztásának változásait, mely kommentár nélkül is sok mindent érthetővé tesz. A török hódoltság után, 1693-ban, a vármegyék visszaállításánál Fejér megyének 2 szolgabírája és 2 járása volt: az Alsójárás (a megye északi részén) és a Felsőjárás (a vármegye délibb részén). Rövidesen ezután az Alsó járást Vértesaljának, a Felső járást Sármellékinek nevezik el. Ezt a járási beosztást változtatta meg az 1767. decemberében tartott vármegyei közgyűlés, mely elfogadta a megye észak—déli irányban 3 járásra való osztását, azaz a sármelléki, csákvári és bicskei járás létrehozását. Ez a közigazgatási felosztás maradt érvényben lényegében a Bach-korszakig,