Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején

vadászaton ért két fehérvári német hadnagyot, egy zászlóst, Vörös Pál polgárt és az egyik hadnagy szolgáját elfogták. Mindszenti Farkas rác tisztet pedig harmadmagával együtt levágták."

8 December 15-én Csikvár közelében Nádasdy adjutánsát, Kubinyi Menyhértet a kurucokkal vívott ütközetben halálos seb érte.

0!l A pákozdi veszedelemért végül megfizetett Bottyán János is, amikor december 25-én Győrből Fehérvárra igyekvő rác lovasságból harmadfélszázat megsemmisített. Közülük alig 30 katona tudott csak Székesfehérvárra beszaladni. A város körülzárása 1707-ben és 1708-ban volt a legteljesebb. A Csikváron, Palotán, Pákozdon és Pátkán táborozó kuruc erők gyűrűjét a győri, komáromi, budai német és rác csapatok csak nagyobb kötelékekkel tudták időnkint áttörni,, hogy a végszükségben lévő székesfehérvári helyőrséget megsegítsék. Rabutinnak 1707. február 8-án Bicskéről kiindult hadjárata Bottyán János hadainak a megsemmisítésére irányult. Rabutin Bicskén, az odaérkezett Stahrenberggel megvitatta a haditervet. A tanácskozáson részt vett Nádasdy Ferenc is, aki „megunta a fehérvári koplalást", oda a kuruc szabadságharc alatt nem is tért vissza. Rabutin Fejér megyén végigvonult, Székesfehérváron csak egy napot időzött. A német had a falvaknak mérhetetlen kárt okozott. Kurucokkal csak Csikváron találta szembe magát, ahol véres harccal tudott magának utat vágni. A Sárvizén való átkelés alkalmával Rabutin adjutánsa a vízbe fulladt.™ A német csapatok 1707. február 17-én Tácon, Enyingen és Polgáraiban táboroztak. Nyugalmuk azonban alig volt, mert Szekeres István, Balogh Ádám, Somody Ádám és Kisfaludy László csapatai „minden nap rajtuk csiripeltek,, fogták és vágták őket", amint Bottyán János írta Eszterházy Antalnak Pápáról.'^ Rabutin átvonulása Fejér megyén nagy megpróbáltatást jelentett a nép számára. Kolosváry Mihály alispánhelyettes végig kísérte ugyan a német csapatokat Bicskétől a megye déli határáig, de a katonaság töméntelen kihágásait nem tudta megakadályozni. Rabutin a megye népére 364 mázsa húst, 5 mázsa gyertyát, 200 öl fát és 210 szekér szénát vetett ki. „A szegénységnek elég sok szenvedésben volt része — írta a főispánnak — csak a további zaklatás megszűnne.'"'

2 Rabutin kudarccal végződött hadjárata után a Székesfehérvár körüli blokád újra teljessé vált. A városi magisztrátus, miután két éven át hasztalanul várta az ostromzár megszűnését, a jezsuita rendház főnökének a rábeszélésére elhatározta, hogy a szőlők megmentése érdekében a kurucokkal megállapodást köt. Velencei Márton jezsuita szuperior közvetítésével a megegyezés április 28-án Pákozdon létrejött. Szekeres István kapitány Bottyán János parancsa értelmében ,,a közönséges jónak a hasznát és előmenetelét tekintve" a fehérváriaknak megengedte, hogy szőlőiket külső munkaerőkkel megmunkáltathassák. A munkák irányítására a polgárság a szőlőhegyen két hegyőrt tarthatott. Az engedélyért a nagyobb szőlők után egy imperialist, a kisebbek után pedig egy forintot kellett fizetni. A megállapodás csak a szőlők megművelésére vonatkozott. A szüretre újabb paktumot kellett kötni. A szőlőtulajdonosok a remélhető csekély termés miatt, hiszen a szőlők két éven át nem voltak megművelve, sokáig töprengtek, hogy érdemes-e a szüret engedélyezéséért a kurucoknak váltságdíjat fizetni. A szőlők megmentése végett végül mégis a szerződés megkötése mellett döntöttek. Az egész város kérésére, a parancsnok beleegyezésével Velencei Márton jezsuita szuperior egy német polgárral együtt augusztus