Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)
Pécstől (Col. X. Sectio 30) Rác Város 3 V, óra Pellérd 2 1 / 4 óra Kesző 2 óra Malom IV2 óra Ürög 1 óra Nagy Koszár l 3 / 4 óra Bogárd l 3 /, óra Feltételezhető, hogy az e rovatban közöltek — legalábbis a többórás távolságra vonatkozóak —, nem felelnek meg a valóságnak. Nem valószínű, hogy a felvevő személyesen járta be a többórás utakat, inkább csak hallomásból értesült róla. Erre mutat az is, hogy a távolsági helységnevek közlése bizonytalanabb. Viszont tekintetbe kell venni az utak akkori állapotát és a menetelő sereg megterhelését. Mindazonáltal az országleírás helynévközlése teljesebb és megbízhatóbb az ismeretes helységnévtárokénál. Azok ugyanis csak szórványosan közölnek távolságadatokat. Azokat is csak hozzávetőleges becslés alapján, legtöbbször mérföldekben. Aszerint, hogy közölték vagy nem közölték azokat a megkérdezett hatóságok. A harmadik pontban (,,hat solide Gebaude") a települések építészeti kiviteléről számolnak be. A bizottságot az érdekli, hogy vannak-e és melyek a szilárd (masszív) kőből vagy téglából készült épületek. Ez a minden településre, városra, falura és szórványra is kiterjedő épületszemle sok, építészetileg tanulságos adatot tartalmaz. Kitűnik belőle, hogy a másfélszázados török megszállás okozta települési rend bomlásának nyomai még nem tűntek el. Építészetileg ez a korszak nem a virágzás, hanem inkább a romok eltakarítása és a lassú megindulás ideje volt. Az országot érintő külső és belső népmozgalom nem minden területre hatott egyforma lendítő erővel. Egyes területeken a települések elsorvadtak. Fölös lakosságuk a töröktől felszabadult részek felé özönlött. Háborítatlan gótikus és reneszánsz városképét csak a Felvidék, a Szepesség és Erdély néhány városa őrizte meg. De ezek is inkább mozdulatlanságot, mint fejlődést mutatnak. Az országleírás idejében csak Nyugat-Magyarország és a dunai forgalom fő helyei: Pest, Pozsony, Komárom, Esztergom, továbbá Észak-Dunántúlnak a töröktől viszonylag megkímélt helyei és a síkvidéki nyílt mezővárosok jutnak friss levegőhöz. 8 Lassan indul meg az elpusztult települések újjáépítése. Az átalakuló városképen olyan új épületek jelennek meg, mint a serház, sóház, vendégfogadó, ispotály, postahivatal, iskolák, stb. Jellemző mozzanata a folyamatnak a városokban a védelmi jelleg megszűnése. Kezdik lebontani a bástyákat, a körfalakat, és a külső városrészeket a belső várossal összekapcsolják. Ez látható Komáromban, Pécsett, Veszprémben, Székesfehérvárott, Szombathelyen." Az országleírás feljegyzései tárják elénk, hogy a védelmi jellegű települések, palánkfalvak, várközségek katonai jellegük megszűnésével gazdasági központok lesznek. A hajdúvárosokban is lebontják a huszárvár kerítését és a katonai épületeket gazdaságiakká alakítják. A síkvidéki nyílt városokban akkor még alig van szilárd épület. A hegyvidékről az Alföld felé irányuló népmozgalom felduzzasztottá az alföldi városok lélekszámát, de igazi városképet még nem teremtett. Hármas övezetében csak a középső volt valamennyire városias, ezt a falusias rész vette körül, azután pedig a szétszórt tanyák következtek/ 1
