Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)
A felvételezők igyekeztek, főleg vegyes nyelvterületen, a helységnek német elnevezését kidomborítani. Ha ilyennel nem találkoznak, lefordítják a magyar elnevezést németre, vagy úgy tüntetik fel, hogy az illető községben mindkét elnevezés használatos, pl.: Heilbrunn — Szentkút (III. 9.) 6 A szláv nyelvterületen hasonló jelenségekkel találkozunk. A tiszta szláv területen csak a szláv elnevezést tudják feljegyezni. A magyarok által is lakott részeken a szlovákokkal párhuzamosan a magyar elnevezést is feltüntetik, sőt megpróbálkoznak a helynevek németre fordításával is. A magyar, szlovák és németlakta területeken a háromnyelvű: magyar, szlovák és német elnevezés az általános. A magános településeket, a pusztákat, tanyákat, a majorságokat és azok tartozékait, a csárdákat, üzemeket, bányákat, téglavetőt stb. ha már közhasználatú elnevezés nem jutott tudomásukra, a tulajdonos nevével vagy rendeltetésük német megfelelőjével jelöli az országleírás. A településeket rendeltetésük és közigazgatási rangjuk szerint: Stadt (város). Markt (mezőváros), Dorf (falu), Praedium (puszta) és Meierhof (major) elnevezés alatt sorolják fel. A városok és mezővárosok elnevezésnél már nagyobb biztonságot és gondosabb utánjárást tapasztalunk. Az összeírok nem elégednek meg a települések jelenlegi nevének vagy másnyelvű megfelelőjének említésével, hanem elnevezésváltozataik iránt is érdeklődnek. PL: Eger — Stadt Erlau —• Agria. — Székesfehérvár oder Székes Fejér—War oder Bili Hrad, oder Alba Regalis. — Stadt und Festung Raab oder Jaurinum, oder Győr stb. Az országleírás gazdag helynévanyaga lehetővé teszi a helynévadás behatóbb vizsgálatát, más forrásokkal való egybevetését. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az országleírás fogyatékosságai mellett is a hazai helynevek leggazdagabb forrása. A benne foglalt helynévanyag megvizsgálása, azonosítása, bár nehéz, problematikus és igényes feladat, mégis sok új eredménnyel kecsegtet a helynévkutatás számára. A katonai érdeklődést nem elégítheti ki a település magában álló leírása. A szomszédos helységekkel együtt tér- és távolságbeli kapcsolataiban is kívánja azt látni. Ezért szerepel külön pontban a települések egymástól való távolságának feltüntetése. A menetelő sereg számára fontos volt tudni, hogy milyen távolságra esnek, és mennyi idő alatt lehet eljutni a szomszédos községekbe. Mely községek tartoznak az illető település közlekedési körzetébe. E rovat adatai az úthálózat állapota szerint különbözőek lehettek. A szomszédos helyektől való távolság mértéke közönséges katonai lépést számítva, órákban volt kifejezve. A térképlapokon 5000 lépés tesz ki egy órát. Az országleírás a települések egymástól való távolságát órákban, félórákban és negyedórákban közli. Előfordul a nyolcadóra is. Egy „erős" óra alatt 6000 lépést, egy rendes óra alatt 5000 lépést, egy „kis óra" alatt 4750 lépést számítottak.' Lássunk egy-két példát a fentiek illusztrálására. Szegedtől (Colonne XVIII, Sectio 30) Tápé l^^óra Dorozsma l 3 '/, óra Majsa 11 óra Kis Telek 7 óra Algyő 2 óra Stadtwirthshaus 1\'/ L óra Horgos 4' '2 óra
