Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

nem szószerint ismétlődnek. A kalligrafikus gót betűkkel írt helyek primitív írású, alig kibetűzhető szövegrészekkel váltakoznak. A tulajdonnevek és a köznevek írásában nincs egységes eljárás. Egyaránt szerepel mindkettőnél a kis- és nagybetű. Az épületek szilárdságát jelölő „masszív" szót csaknem mindig nagybetűvel írják. Hasonlóképpen a helységet uraló magaslati pontra vonatkozó „dominirt" igét. A terjedelmes munka stílus- és szerkezetbeli elemzése külön tanulmány tárgyát képezheti. Az országleírásban, mint kútfőben, a katonai jelleg hangsúlyozódik ki elsősorban. Ebben negatívumot és pozitívumot egyaránt kell látnunk. Az ún. ,.polgári" kútfők, mint az első 1784—1787-i népszámlálás iratai, az 1773-i helységnévtár, továbbá a leíró statisztikusok, Bél Mátyás, K. G. Windisch, Korabinsky J. M., Vályi András, Lipszky János, Schwartner Márton, Fényes Elek, Thirring Gusztáv és mások művei nélkülözik a katonai szempontokat.'

1 Krekvitz, Korubinszky a lakosság lélekszámát, családi állapotát, foglalkozását, társadalmi, vallási, nemzetiségi és egyéb tagolódását vizsgálják. Ezzel szemben a Landesbeschreibung, mint kimondottan leíró katonai kútfő, a katonai tényezőkre, a terepre, a tereptárgyakra, a vizek, erdők, rétek, utak katonai szempontból való vizsgálatára fekteti a súlyt. A polgári kútfők adatgyűjtése a közigazgatási szervek jelentésein alapszik. Ezzel szemben a térképírás, beleértve annak leíró részeit is, a helyszínen gyűjti anyagát. Nem vitatható, hogy az adatgyűjtésnek ez utóbbi formája a megbízhatóbb. Ugyanis a helyszínen történik, és szubjektív elemek nem érvényesülhetnek benne. Emellett a katonai felvételnek tudományos értéke is van. Ugyanis a terepjárókat a katonáin kívül természettudományi, demográfiai és gazdasági kérdések is érdeklik. Az országleírás a megye és kerület megnevezésével nyugatról keletre haladva a felvétel sorrendjében oszloponként (Colonne) és szakaszonként (Sectio) sorolja fel a településeket. Tapasztalhatjuk, hogy a felvétel idején még nem rögződtek a helyek határai véglegesen. Előfordul, hogy egyikmásik határmenti községet a szomszéd megyében írnak le. Az országleírás jóval több lakott helységet tartalmaz a korabeli, sőt a későbbi helységnévtáraknál;' Ennek nemcsak az az oka, hogy vitatható településrészeket, csárdákat, malmokat, tanyákat, szállásokat, kihelyezett gazdasági üzemeket is lakott helyként tüntet fel, hanem az is, hogy a terepjárás során sűrűn találnak olyan lakott helyeket is, amelyeknek nincs saját közigazgatása, illetve a közigazgatási hatóság még nem szerzett róluk tudomást. Sok, különösen a felvidéki megyékben, (Trencsén, Árva, Nyitra stb.) az olyan két-három házból álló egymáshoz közelebb vagy távolabb eső szórvány, amely még nem rögződött faluvá. Nagy értéke az országleírásnak a helynévfelsorolás teljessége. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ez az országnak a legteljesebb helységnévtára. Nem kis nehézséget okoz az országleírás kútfői tanulmányozásában a helynevek azonosításának kérdése. Ennek fő oka, hogy az ellenőrző közegek nem tudtak magyarul, és így kénytelenek voltak a települések elnevezésének feljegyzésében a lakosság bemondásaira támaszkodni. Tehát a fonetikus megoldáshoz folyamodtak. Ebből származott aztán a sok téves feljegyzés, elírás, sokszor a felismerhetetlenségig menő torzítás. Az ellenőrző tisztek kénytelenek voltak a bemondott nevet hallomás után (fonetikusan) feljegyezni. A csak német elnevezésű településeken kívül alig van olyan községnév, amelyet kisebb vagy nagyobb torzítás nélkül fel tudtak tüntetni. Jellemzőbb vonásai a torzításnak, hogy az ,,ö" és ,,ü" betűt nem ismerik. A hosszú magánhangzó: á, é, ú, ű szintén ismeretlen előttük.