Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején

nem volt és csak jelentéktelen tüzérségi erővel rendelkezett, a tarthatatlan helyzetben Eszterházy Dániel elhatározta a vár feladását. Ezért Heisterhez követet küldött, hogy a kapituláció feltételeiről tárgyaljanak. Heister Eszterházy Gáspár labanctisztet küldte be a várba, akivel Eszterházy Dániel a vár átadására vonatkozó megállapodást az esti órákban megkötötte. Mivel már besötétedett, a vár átadását másnapra halasztották. Kratz császári ezredes éjszakára megszállta a budai kapu előtti hidat, hogy a várból senki ne menekülhessen ki. Heister haderejének többi részével pedig a várost bekerítette. Ennek ellenére sikerült sok katonának az éj folyamán a várat fegyveresen elhagyni, akik néhány nap múlva Bercsényi és Károlyi táborában jelentkeztek.

37 Károlyi Sándor április 8-án, amikor Heister már Székesfehérvár falai alatt állt, Szentmiklósi János kapitányt lovasságával átszállította a Dunán, hogy a fehérváriak segítségére siessen. Szentmiklósi azonban Seregélyesnél Fehérvár alól elfutott hadakat talált. Ezért visszafordult.

38 A német és dán gyalogság április 9-én reggel vonult be a várba. Heister a várban rekedt és a király iránti hűséget megtagadó főrendeknek, tiszteknek, katonáknak, polgároknak és parasztoknak a császár nevében amnesztiát ígért és felségsértésüket megbocsátotta, amikor a hűségesküt letették.

39 A katonák nagy részét szabadon engedte, kisebbik részét a császári seregbe besoroztatta. Az amnesztia ellenére a császári had a város bevétele után a lakosságot mindenéből kifosztotta, semmi különbséget nem tett kurucok és labancok között. A katonaság garázdálkodása három napon át tartott. Heister hadainak zöme, a városparancsnoksággal megbízott TJrli kapitány kislétszámú helyőrségének a kivételével, április 12-én hagyta el a várost. Távozásakor a Budai külvárost három helyen felgyújtotta. Ezzel az ottlakó magyarság földönfutóvá vált/'" Fejér megye vezetői, a császár hűségére visszatért Meszlényi János alispánnal együtt, akit Bercsényi Miklós értesülésével ellentétben a németek nem vertek vasra, siettek Heistert lojalitásukról biztosítani. A megyei rendek Eszterházy Ferenc főispán elnökletével április 10-én ülést tartottak, melyen a Székesfehérváron tartózkodó megyei funkcionáriusok a hűségesküt letették. Az ülésen Meszlényi János előterjesztésére elhatározták, hogy Heister megrongált lovasberényi kúriáját a megye saját költségén kijavíttatja, a rongálásokat elkövetőket pedig kinyomoztatja és megbünteti.

41 Székesfehérvár elvesztése után a Dunántúlon szervezett kuruc haderő néhány hétig nem volt. A csapatok maradványai a Bakonyban, Vértesben és nagyobb erdőségekben húzódtak meg, és így próbálták átvészelni a kritikus időket. Ezek az erők lassan szerveződtek és a labancok ellen sikeres akciókat hajtottak végre. 1704. május 4-én Székesfehérvár alatt kisebb kuruc sereg jelent meg és a város állatállományának egy részét elhajtotta/'

2 Rákóczi Ferenc 1704. május 5-én kiáltványban közölte a dunántúli vármegyékkel, hogy hadaival a dunántúli nép bátorítására és az ellenség megszégyenítésére siet. Szándékának megvalósításával Forgách Simon tábornokot bízta meg, aki május 10-én Dunaföldvárnál 3000 lovassal átkelt a Dunán. Forgách csapataival május 12-én, pünkösdhétfőn már Székesfehérvár falai alatt mutatkozott.''

3 A városban nagy lett az ijedelem, mert a helyőrség mindössze 120 német katonából állt.

44 Forgách azonban nem gondolt Székesfehérvár elfoglalására.''' Hadaival az éjszakát Pákozdon töltötte, majd május 13-án a csikvári átkelő-