Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

Szabadegyházai Szeszgyár Vállalat A gyár életében a harmadik periódus 1949. január 1-én kezdődött. Az Egyedárusági Igazgatóság a szeszgyárat a vagyontárgyakkal együtt állami tulajdonba adta, amely ezután nemzeti vállalatként működött. Fennhatósága az Élelmezésipari Minisztérium Szesz- és Söripari Osztálya lett. A gyár önálló vállalatként működött tovább. E feltételeknek a megteremtése nem volt könnyű feladat. Lényegében a helyi munkaerőből szervezték meg a vállalati igazgatást. Zömében olyan emberekkel, akiknek vezetési tapasztalataik alig, vagy egyáltalán nem voltak. 1949 első negyedében a gyári létszám 118 főre emelkedett, akik között 100 fő volt a fizikai dolgozói, 5 műszaki, 11 adminisztratív és 2 vezetőÁllású. A létszám azonban nem állandósult, mert a folyamatos termelést nem tudták biztosítani. Volt olyan időszak (1949. október), amikor egyszerre 80 fizikai dolgozót bocsátottak el, majd más években 100 főnél is többet vettek fel. 1954-ben 183, 1956-ban 193, 1958-ban 204, 1960-ban 269 fő volt az átlag munkáslétszám. Ezek a számok azonban azt jelezték, hogy a szeszgyárban megoldották az állandó foglalkoztatottságot. A havi átlagkereset is lassú emelkedést mutat: míg 1953-ban 635, 1954-ben 863, 1956-ban 965, 1957-ben 1174, 1960-ban pedig 1219 forint volt a havi bér. A termelés javítását a tervek teljesítésén túl a munka versennyel is serkentették. Már 1949-ben kísérletet tettek megszervezésére, és annak egyes elemeit a Braun likőrgyárban tanulmányozták. 1949 első félévében a szeszfinomítás során napi 150 hl finomszeszt tudtak előállítani. Ezt elősegítette a március végén üzembe helyezett 350 HP-és gőzgép is. A munkaverseny során elérték a napi 175 hl-t. így az éves termelési tervet 126%-ra teljesítették. Kiemelkedő volt az önköltségcsökkentésben elért eredmény: míg 1949 januárjában még 2,19 Ft hlf volt a finomszesz önköltségi ára, addig ez a termelési idény végén (július) 1,78 Ft hlf-re esett le. Ujabb versenyhullám zajlott le a párt második kongresszusa előkészítésének idején. Erre a lendítést a Dunai Vasmű építői adták, akik már 1951 január elején meghirdették a munka versenyt. A Dunai Vasmű építésének hatása a földrajzi közelség miatt is erősen érződött. Nemcsak gazdasági kisugárzása volt jelentős erre a vidékre, hanem politikai hatása is megmutatkozott. Ennek egyik első jele a gyárban a második kongresszus alkalmából hirdetett versenyfelhívásra való visszhang volt. A felhívás során az anyagtakarékosságot, a gyártmány minőségének javítását, a szakmai és politikai képzésbe való bekapcsolódást tűzték ki célul. A verseny nyomán különösen a takarékossági intézkedések hoztak sikereket. Ebben ugyanis az egyes egyéneknek jutott kiemelkedő szerep, hiszen az energiával, az anyaggal úgy kellett takarékoskodni, hogy a termelés növekedjék. Az egyéni felajánlások között a szénnel, a gőzzel való takarékoskodás igen jelentős volt, de a nátriumszulfit, az ammóniákszóda, a szuperfoszfát, magnéziumsó felhasználásánál is az ésszerűséget helyezték előtérbe. Egy másik munkáscsoport vállalta, hogy alaposabban kifőzi a cefrét, gondosabban adagolják a hűtővizet; csökkentik a víz- és gőzmennyiséget, a hűtőket, előmelegítőket gyakrabban és gondosabban tisztítják és ezáltal fokozzák a hőhatást. Az egyéni munkafelajánlások messzemenően hozzájárultak ahhoz, hogy a gyár a verseny során a szeszipari vállalatok között az országos negyedik helyet szerezte meg. A szeszgyártási