Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

folyamat bonyolultsága a kollektív versenyvállalásoknak kedvezett. Nehézzé tette ugyanis a verseny egyéni értékelését, hogy a szeszgyártás néha 100 óráig is eltartott. A kongresszusi munkaverseny során 9 fős komplex brigád állott a dolgozók segítésére, amelynek kapcsán az egyes munkafolyamatoknál keletkezett akadályokat elhárították, de a gazdasági segítségen túl politikai nevelőtevékenységet is folytattak. Erre igen nagy szükség vol. A munkások összetétele eléggé tarka képet mutatott. Lényegében nem lehetett még törzsgárdáról sem beszélni, mert elenyésző volt a régi szakmunkások aránya a felvettekkel szemben. Az újak viszont a környék mezőgazdasági lakosságából verbuválódtak, akiknél a politikai tudatszint meglehetősen alacsony, és a parasztsággal szemben alkalmazott gazdasági intézkedések miatt zavart volt. A mezőgazdasági lakosságból kikerültek zöme olyan, akik a falvak termelési rendjéből kiszorultak. A birtokos parasztság ezekben az években nem volt érdekelt gazdasága fejlesztésében, így bérmunkásokat sem alkalmazott. Ezért a falu szegény néprétegei tömegesen maradtak munka nélkül, s ezek a városokba, illetve ipartelepekre, építkezésekre vándoroltak. Természetesen ez a tömeg idegenül állott a munkásság törekvéseihez, és sok idő kellett ahhoz, amíg az agrárrétegek az ipari munkássághoz hasonultak. Mégis újabb feladatok elvégzésére volt szükség. Az 1951. évi tavaszi munka verseny után a szeszgyárat kísérleti üzemnek jelölték. Ez még a vezetők körében sem keltett örömet, hisz tisztában voltak azzal, hogy kísérleti gyártási folyamatok elvégzéséhez tapasztalt szakmunkásgárdára van szükség. Ez azonban Szabadegyházán hiányzott. A kísérleti üzemeltetés mellett még a változott tervvel is számolni kellett, amely az eddigi előírásokat 150%-ra emelte fel. A kísérleti gyártási folyamatok lebonyolításának is az volt a célja, hogy ennek az emelt tervnek a teljesítését segítse. Tehát a termelési folyamatokat kellett gyorsítani. A vezetőség szerint az első erjedésű cefréket úgy kell beállítani és az erjedést levezetni, hogy az 70 óra alatt végbemenjen, míg a második erjedést 160 óra alatt kell elvégezni. Ugyanakkor egy lepárló készüléken 25 hl/óra moslék besűrítése szükséges. Ezeket a gyorsított gyártási folyamatokat a szesztermelésben még elég rutinnal nem rendelkező emberekkel és elavult gépekkel, berendezésekkel kellett volna végrehajtani. A gyár vezetői egyetlen lehetőséget láttak, hogy a kísérleti termelést mégis megkezdjék. Az újonnan felvett munkásokat kioktatták a különböző munkafogásokra, s egy-egy régi szakember is gyakran megjelent közöttük. A tervet januárban 79%-ra, februárban 98%-ra, márciusban már 108%-ra sikerült teljesíteni. Későbbiekben mégis lemaradás történt, s emiatt az Állami Ellenőrző Központ emberei tudakozódtak is. 1952-ben a termelés már három műszakban történt. Az ÁÉK ugyanis a tervlemaradást a helytelen munkaszervezésben látta, és javasolta a három műszak bevezetését. Az első műszakban 94, a másodikban 42, a harmadikban pedig 24 munkás dolgozott. Így naponta 155 hlf termelést értek el. 1952-ben a gyár új üzemrésszel gazdagodott. A szeszgyár területén 1952. július 1-én a furfurulüzem kezdte meg a termelést. Létesítését még 1947-ben határozta el az Egyedárusági Igazgatóság. Építése ebben az esztendőben megkezdődött, de anyagi nehézségek miatt hamarosan abbamaradt. Később többször is építették, sőt bizonyos kísérleti termelésre is sor került, de véglegesen csak az első ötéves tervben készültek el a szere6* Fejér megyei történeti évkönyv 81