Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

ismert történelmi, vallási hős idealizált alakja. A 17. század drámahőse még szent volt, jóságos, adakozó, s hívő mindenek felett. Ez a „hős" mindenről le tudott mondani, még önmaga természetét, ösztöneit is képes volt megtagadni a sejtett és hitt túlvilág reményében. Ebben a drámában nem ennek a hősnek állít emléket. Nem egy szent Miklós, egy ismert vagy ismeretlen szent a példakép ebben a drámában. A Balthasar-dráma hőse egy világi uralkodó, aki ugyan sejti, hogy Israel Istene az igaz Isten, hite azonban már nem áll sziklaszilárd alapokon. A „kert alatt kullogás"t ugyan nem kedveli, de beleegyezik politikai ellenfele „pártoskodással" való félreállításába. Nem szervezi a zsarnok elleni támadást, de jól felfogott érdekében eltűri. Gobriás, Ottanes a magyar Peturok elődei, akik kiszámítottan, politikai tervet tervre szőve, kitartó munkával saját életük kockázatát is vállalva készítik elő saját népük felszabadítását a zsarnok uralkodó hatalma alól. Elképzelhető-e Mária Terézia korában egy ilyen, a bűnös uralom jogát kétségbe vonó dráma, hiszen ismert, hogy ebben a korban a legszigorúbb sajtócenzúra kötötte a nyomdákat. Elképzelhető-e egy ilyen dráma — még ha a téma bibliai eredetű is — felvilágosodás nélkül. Bornemissza Péter két évszázaddal korábban az Elektra utószavában fogalmazta meg a kérdést: „Vajon akkor, midőn a haza durva rabságban senyved, szabad-e erőszakkal szembeszállni a zsarnokkal, vagy pedig biztonságosabban arra kell várni, hogy az idő hozza meg az orvosságot és enyhülést?"

99 Elektra és Chrysotemis két egymással nem ellentétes, de nem egyező véleménye végpontjaira célzott itt a nagy magyar humanista. Két évszázaddal később, mint ebben a drámában láttuk, az ismeretlen jezsuita szerző ezt a kérdést ugyan fel nem téve, úgy dönt, hogy a bűnös uralkodó elleni összeesküvés a haza érdekében nem ellenkezik a keresztény morálissal. S ez a döntés csak a lassan terjedő magyar felvilágosodásnak köszönhető. A darab szerzője királyhű ugyan, s ennek munkájában többször tanújelét is adja, felvet azonban egy lehetőséget: a trónra érdemtelen, erőszakos uralkodót el lehet távolítani. S ez a gondolat úgy hisszük már a felvilágosodottak gondolata. A jezsuiták iskolájába, ha késve is, elérkezett az aufklerizmusnak első, még nagyon szelíden megfogalmazott gondolata.

100 A Székesfehérvárt most előkerült öt dráma közül tehát itt most egy latin és egy magyar nyelvű drámát adtunk közre. A magyar nyelvű történeti, bibliai témájú darab tartalmi és formai tekintetben is értékesebb a latin nyelvűnél. A Boldizsár-dráma magyar nyelvi, stiláris eszközei magasabb szintűek, mívesebbek, mint a latiné. Ez annyit jelent, hogy a 18. század hatvanas éveiben már a drámai műfajra érett nyelv és stílus létezett. Volt szerző, illetve fordító, aki ezen a nyelven egyéni stílust is tudott magának kialakítani. Mintha ez is már egy kicsit az időben egyre közeledő, mindenki számára érthető, hivatásos színjátszás felé tartó hosszadalmas magyar útnak lenne egyik igen fontos állomása; s mintha ez a tragédia már a magyarországi dráma görcsösen meggyökerezett latin nyelvűség lassú elsorvadásának is egy ugyanolyan fontos állomása lenne. Van tehát két hozzávetőlegesen azonos időből származó magyar és latin nyelvű székesfehérvári drámánk. A magyar dráma már a jövőt sejteti, a latin a múltat példázza. A magyar a jövő szépen induló kezdete, a latin a múlt nem éppen színvonalas befejezése. A két, az irodalom számára teremtett magyarországi nyelv, a latin és a magyar közötti évszázados harc a magyar győzelmével — úgy tűnik — befejeződött. Most már 16* Fejér megyei történeti évkönyv 241