Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

hulladékszeszek újrafinomításának, regenerálásának gondolatához. A nyersszesztermelés szüneteltetése miatt az erre a célra kialakított lepárló­berendezést összekapcsolták egy másik — szintén kihasználatlan — le­párló-berendezéssel és saját kivitelezésben létrehozták a gyógyszergyári hulladékalkoholok regenerálására alkalmas lepárlóberendezést. Még ebben az évben 1800 abs.hl regenerált szeszt állítottak elő, melyet a felhasználók denaturált szesz helyett alkalmaztak. Az Élelmezésügyi Minisztérium vizsgálta a konzervipari termékek gazdaságosságát és értékesítési lehetőségeit a világpiacon. A vizsgálat ered­ményeként elrendelte a paradicsomsűrítmény termelésének fokozását. Ekkor még nem tisztázódott, hogy a kapacitásbővítést hol lehet végrehaj­tani. Mivel a konzerviparon belül a kapacitásbővítés feltételei közül igen sok hiányzott, továbbá a paradicsomsűrítmény-termelés fokozásának alap­anyag-szükséglete tekintetében gondok merültek fel, úgy döntöttek, hogy a paradicsomkonzervgyárat a Szabadegyházai Szeszgyárban létesítik. Ebben az elhatározásban szerepet kapott a Szabadegyházai Szeszgyár energia, épület, szennyvízelhelyezés, terület és munkaerő tekintetében meglevő előnyös helyzete, tovább Fejér megye területének paradicsom­termesztésre való alkalmassága. Ezenkívül Fejér megyében még egyetlen konzervgyár sem létezett. Az elkészített paradicsomüzemi beruházási célt az Élelmezésügyi Mi­nisztérium Műszaki Főosztálya az 1966. április 4-én kelt 66.363/1966. sz. rendeletével jóváhagyta. Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese az 944/1. (IX.) 1966. sz. átiratában fizetésmérlegjavító-beruházásként elren­delte a paradicsomüzem megvalósítását a Szabadegyházai Szeszgyárban. A következő év elején a kivitelező vállalatok nagy apparátussal hozzá­láttak a beruházás végrehajtásához. Tulajdonjogi szempontból úgy hatá­roztak, hogy egy kerítésen belül ne legyen megosztva az anyagi felelősség a Konzervipar és a SZOV között, ezért a paradicsomkonzervgyárat a Sza­badegyházai Szeszgyár állományába rendelték. A beruházás végső összege 33 182 000 Ft volt. A Szabadegyházai Szeszgyár 42 mezőgazdasági nagy­üzemmel kötött paradicsom-termeltetési szerződést. A beruházás befejezé­sének időpontja 1968. június 30. Az új létesítményt a kitűzött határidőre üzembe helyezték. A szeszgyár előtt álló 1967. évre kitűzött feladatok rendkívüli erőfeszí­téseket igényeltek. 1966 decemberében elkészült a VbgreJbusch,-rendszerű torulaüzem. A beruházás során csak a kiegészítő berendezéseket vásárolták meg, az új üzem gyártástechnológiájának licencét nem. Az 1963-ban kidol­gozott torulaélesztő-gyártás szakaszos, ill, félfolyamatos volt, ezt a mód­szert nem lehettt átvinni egy teljes mértékben más rendszerben működő folyamatos gyártóvonalra. Mivel a Vogelbusch gyártástechnológia megvá­sárlása igen költséges lett volna, takarékosság céljából a SZOV a Szabad­egyházai Szeszgyárnak és a Szeszipari Kutató Intézetnek közös feladat­képpen tűzte ki az új üzemre vonatkozó gyártástechnológia kidolgozását. A kidolgozáshoz a SZOV egy évet (1967) biztosított. A kísérleti időszakot azonban tervfeladattal is megterhelte, mégpedig az előző évi takarmány­élesztő-termelés 150%-át tervezte be a szeszgyár részére. Ugyanakkor nem biztosított fedezetet a próbaüzemi költségekre sem. Az év folyamán nagyon fontos volt az új üzem kezelésének elsajátí­tása, ezen belül döntő volt az automatikus szabályozórendszerek és ellen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom