Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

A gyár finomszesztermelésse 1965-ban 56 325 abs.hl, takarmányélesztőtermelése pedig 9075 q volt. Ezzel a termeléssel eljutottak az akkori technológiai adottságok által elérhető teljesítőképesség felső határáig. A népgazdaság fehérjetakarmány-igényét az országban termelt összes takarmányélesztő mindössze 31,5%-ban fedezte, ez az arány azonban az elkövetkezendő években 10%-ra csökkent, a hiányzó fehérjetakarmányt az ország tőkés importból fedezte. A szeszgyárakból távozó szeszmoslék kihasználása még távolról sem volt teljesnek mondható. A Szabadegyházai Szeszgyár torulaüzemének berendezései erre az időre már jelentős mértékben elhasználódtak, sőt a takarmányélesztő-szárítókapacitás már nem bizonyult elegendőnek az előállított takarmányélesztő leszárítására. Fenti okoknál fogva szükség volt új, modern berendezések megvásárlására és beépítésére az ország fehérjetakarmány-szükségletének hazai források felhasználásával történő nagyobb részbeni kielégítésére. Az ebben az évben kiadott 3/1965. (IX. 5.) PT—PM—ÉM. sz. együttes rendelet alapján a Szabadegyházai Szeszgyár vezetősége kidolgozta a „Szárított takarmányélesztőgyártás fejlesztése szeszgyári moslékból a SZOV Szabadegyházai Szeszgyárában" című egyszerűsített beruházási programot. Eszerint a technológiai berendezéseket a KOMPLEX Nagyberendezések Export—Import Vállalata, mint külkereskedelmi szerv az osztrák Vogelbusch cégtől importálja. A tőkés import devizaigénye 144 208 dollár. Ha figyelembe vesszük az évenként jelentkező 6050 q többlettakarmányélesztő mennyiséget és a kialakult 18 dollár q egységárat — a tőkés import devizaigénye 1,32 éven belül megtérül. A tőkés importból származó torulaerjesztő üzemi kiegészítő berendezések beépítése a volt butanolüzemben történt meg, tehát a modern, új berendezéseket meglévő régi üzemi berendezésekkel építették össze ezért a létrehozott üzem nem világszínvonalú, mert a világszínvonalon álló üzemek ennél sokkal nagyobb méretűek. A beruházási programot valamennyi felsőbb szerv elfogadta és annak megvalósítása el is kezdődött. A beruházás költségelőirányzata a kapcsolódó járulékos beruházásokkal együtt 12 070 000 Ft volt. A gyár elavult, szűk, korszerűtlen munkásfürdője helyett 1966-ban korszerű munkásfürdő és öltöző épült külön a nők és férfiak számára 2 113 000 Ft költséggel. A szeszgyár egészségügyi ellátásának fokozása érdekében 674 000 Ft építési költséggel korszerű orvosi rendelőt és nővérlakást építettek. Ettől kezdve rendszeres orvosi ellátást kaptak a szeszgyár dolgozói. A gyár finomszestermelése ebben az évben 58 600 abs.hl, nyersszesztermelése pedig 7030 abs.hl volt. A finomszesztermelést az aktuális melaszellátásnak megfelelően ebben az időszakban egyre fokozni kellett. Mivel a finomítóoszlop állapota egyre romlott, betervezték annak felújítását mintegy 10—15%-os kapacitás bővítésével együtt. A gyár saját tervei alapján az oszlop gyártását a Budapesti Kézműipari KTSZ végezte. Takarmányélesztőből 1966-ban 9326 q-át termeltek. A finomszesz egyik legnagyobb felhasználója a gyógyszeripar. Évről évre igen nagy mennyiségeket használnak fel a különböző gyógyszerek előállításához, ennek a szeszmennyiségnek a legnagyobb részét azonban — tárolókapacitásának feltöltése után — egyszeri felhasználás után nem tudta értékesíteni. Eközben a szeszgyár vezetősége újabb tevékenységi területek után kutatott. így jutott el a gyógyszergyárakban felhalmozódott