Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

torulaélesztőüzem valamennyi munkaterülete. A munkások betanítása tekintetében a gyár műszaki dolgozói kiemelkedő munkát végeztek. Ez az új helyzet felvetette az üzem- és munkaszervezés kialakításának szükségességét, amit a gyár el is végzett, pl. több munkakörre való betanítás, a segédmunkások beállítása karbantartási munkákra. A jelentkező ipari fellendülés a gyárnál is éreztette hatását a speciális szakmunkások esetében, főként a városok magasabb bérszínvonala miatt. Hozzájárult még ehhez az a körülmény, hogy az élelmiszeripar ,,B" területi bérkategóriába tartozott és az itt dolgozók részére tudatosan alacsonyabb bérszintet tartott. Ebben az évben szocialista munkaverseny keretében a vállalat a tervezett 34 857 000 forinttal szemben 46 867 000 forint értékű termékmennyiség legyártását vállalta és ezt teljesítette is. A vállalat a terv túlteljesítését 96%-ban a termelékenység emelésével érte el. A felfutott szesztermeléshez a gyár szesztartály parkja már nem volt elegendő, ezért ebben az évben egy új 100 vagonos szesztartály-beruházási-kivitelezési munkái is befejeződtek. Az 1965-ös év szesz- és takarmányélesztő termelése az előző év szintjére állt be azzal a különbséggel, hogy a takarmányélesztő abszolút és fajlagos mennyisége tovább növekedett. A hagyományos szeszüzemi termékek gyártása mellett 1965-ben a szeszgyár megteremtette új terméke, a borpárlat nagytömegű előállításának feltételeit. Igaz ugyan, hogy 1954-ben viszonylag nagy mennyiségű bor lepárlására került sor, az ekkor kapott késztermék azonban 96,4 tf%-os, teljesen jellegtelen finomszesz volt boravinálási célokra. A brandy termeléséhez szükséges borpárlatot eddig vagy szakaszosan áhították elő, vagy külföldről importálták. Az ilyen minőségű borpárlattal szemben a szabvány szigorú előírásokat tartalmaz, többek között igen alacsony, 15 mg/100 abs.ml alk. kénessavat ír elő. Ennek a teljesítése, egyidejűleg magas észtertartalom biztosítása két ellentétes követelményt jelent, amit eddig a hazai borpárlatgyártás történetében csak szakaszos lepárlással tudtak teljesíteni. 1964-ben rendkívül nagy bortermés volt, a bornak bizonyos mennyisége kereskedelmi forgalomba nem kerülhetett. A szabványos minőségű, konyakgyártáshoz alkalmas borpárlat gyártástechnológiáját a gyár műszaki kollektívája lépésről lépésre alakította ki. Kezdetben szakaszos és folyamatos üzemeltetésre egyaránt alkalmas szitafénekes oszlopot alkalmaztak. A jelentkező bor mennyiségéhez képest azonban ennek kapacitása nem volt elegendő, ezért a Bajai Mezőgazdasági Szeszgyárból Szabadegyházára telepítették át az egyébként Guilleaumerendszerű 70 abs.hl napi teljesítményű szeszlepárló-finomító berendezést. Ennek kismértékű átszerelése, kapcsolásának célszerű kialakítása következtében létrehozta egy évi 2000 vagon bor feldolgozására alkalmas folyamatos borlepárló üzemet. Ilyen, konyakgyártási célokra alkalmas borpárlat folyamatos előállítása az előző időkben Magyarországon még nem volt. A szeszgyár műszaki dolgozói által kimunkált eljárás egyrészt a legolcsóbb volt az ismert európai borpárlatgyártási eljárások között, másrészt egészen kiváló minőségű, a szabványos előírásoknál is kedvezőbb összetételű borpárlatot eredményezett, mely a hazai brandygyártás igényeit teljes mértékben kielégítette. A feldolgozási ciklus alatt 59 183 hl bort főztek le, ebből 5888 abs.hl borpárlatot kaptak, melynek 98,8%-a középpárlat volt. Utóbbi adat jól jellemzi a kidolgozott technológia alaposságát.