Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

ber 7-én a Baranyavári Cukorgyár Rt. 400 q melaszt szállított a gyár részére. Az őszi cukorrépa-szállítással kapcsolatosan megnövekedett mun­kát a gyár szállítómunkásai nem tudták elvégezni, így idénymunkásokat fogadtak a szállítás időszakára. 1943 szeptemberében egy 20 fős munka­csapat szerződött a gyárba a cukorrépa ki- és átrakodására, valamint a répaszelet berakási munkáinak elvégzésére. 1941 nyarán az iparügyi miniszter sürgősségi sorrendben rendelte el a Szolgaegyházai Egyedárusági Szeszgyárban a glicerinüzem felépítését. A glicerin-előállítási kísérletek már a gyár felépítése után megindultak, de nem jártak eredménnyel. A háborús gazdálkodásra átállított szeszgyárat hadiüzemnek tekintették, és így kezelték a munkásokat is. A glicerinüzem felépítésével és felszerelésével a kormányzatnak az volt a célja, hogy az addigi magyar és német gyártási és laboratóriumi kísérletek alapján erje­déses alapon szervezzék meg a glicerin előállítását. (Magyarországon az erjedéses gliceringyártás technológiája ismeretlen volt, és így nem álltak rendelkezésre a szükséges gépi berendezések sem.) Az Iparügyi Miniszté­rium rendelkezése nyomán a Szeszegyedárusági Igazgatóság a gyári beren­dezések beszerzését külföldről, Németországból, illetőleg magyar cégektől minden lehető anyagi segítséggel siettette. 1941 nyarán szerződés jött létre az F. G. Kretschmer és Co. bécsi cég és a Szeszegyedárusági Igazgatóság között a gliceringyártási eljárás áten­gedése, a gyári berendezések tervezése, a gépek és készülékek szállítása tárgyában. A szerződésben a bécsi cég vállalta, hogy a szerződés hatályba­lépése után nyolc hónap alatt szállítja a gyári berendezést. A szerződés 1941. június 28-án lépett érvénybe, a műeszközök szállítása 1942. február 28-ig megtörtént. Még 1941 nyarán intézkedtek, hogy a glicerinüzem épí­tési munkálatai olyan ütemben haladjanak, hogy az a műeszközök beszere­lését ne akadályozza. 1942 tavaszán és nyarán az épület elektromos beren­dezési tárgyait kellett beszerelni. A Szeszegyedárusági Igazgatóság a mun­kával a Magyar Siemens—Schuckert Művek Villamossági Rt.-ot bízta meg. A Siemens művek 5 975 235 pengő ellenében végezte ezt el. Ennek során 74 darab elektromotort helyeztek el a gyárban. A szakemberek számítása szerint a gliceringyár erőszükséglete 300 lóerő lesz, ezért 3 fázisú 380 volt feszültségű, 50 peródusú váltóáramú generátorokat rendeltek. A régi szesz­gyár központi áramfejlesztő generátora 220 volt feszültségű egyenáramú gép, amely 50 lóerős mindössze. Ezt a dinamót gőzgép hajtja. A régi szesz­gyár áramfejlesztő berendezése is elavult, ennek modernizálását is elvé­gezték; elektromotorjait váltóáramúvá cserélték fel, de fel kellett újítani a teljes világítási berendezést is. 1943 elején a budapesti cégek szállítják a gépi berendezéseket, tartá­lyokat, alkatrészeket (Brevillier és Társa, Úrban és Fiai Csavar és Kovács­árugyár, Haverland Antal gyára). 1943 májusában budapesti cégektől 5 db 2000 literes barna kőedényt, 2 db 500 literes űrtartalmú tartályt rendeltek meg sósavtárolás céljára. A budapesti cégek a 2000 literes kőedények közül csak kettő darabot tudtak szállítani, míg a hiányzó hármat Németország­ból, a Hruschauer Tonwahrenfabrik Aktién Gesellschaft gyártelepétől rendelték meg. A glicerinüzem gépi beszerelése 1943 júliusában befejeződött, és meg­kezdődtek az üzempróbák. Ezek 1943 decemberéig tartottak. Az üzembe helyezési kísérletek 1944 márciusában kezdődtek. Ekkor már Szolgaegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom