Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

házai Szesz- és Gliceringyár elnevezésű az üzem, amely A csoportba sorolt hadiüzem. A szerelési és gyártási kísérleteknél dolgozó munkásokat hadiüzemi munkásoknak nyilvánították, akik 90 filléres órabért, 30%-os drágasági bért, a vidéki munkások pedig 35%-os pótdíjat kaptak. A gliceringyártási kísérletek az 1943. év második felében és az 1944. év első felében folytak. (Két német mérnök, K. Lüdecke és F. Pampe vegyészek, majd Barcsai József, a szeszgyár vegyészmérnöke irányításával.) Lüdecke eljárása szerint a gliceringyártást melaszalapanyag bázisra kell építeni. A melasznak kifogástalan minőségűnek kell lenni, mert csakis ezt lehet glicerin előállítására felhasználni. Lüdecke szerint 100 kg melaszból 20 kg glicerinnyeredéket kell kapni. A termelési folyamat leírása és a gyártás kísérleti részének elvégzése fejében Lüdecke részére 30 000 márka tiszteletdíjat kötöttek ki, tovább nyolc évig évente 6500 márkát kellett volna az osztrák Kretschmer cégnek Bécsbe fizeni. A gliceringyártási eljárás használata csak ezek után lett volna díjmentes. A gyártási kísérletek 1944. május elsejéig, közel 10 hónapon át folytak. Lüdecke a gyártásban a régi módszert alkalmazta, s ennek a régi gliceringyártási módnak megfelelően épült a gyár is. Az új módszer, az úgynevezett extrakciós eljárás, ekkor még sem laboratóriumban, sem üzemben nem volt kellően kipróbálva, s Lüdecke nem is próbálkozott azzal. Nem jártak eredménnyel azonban a régi gliceringyártás módszerével folytatott kísérletek, sem. Lüdecke eljárása a gyakorlatban nem valósult meg, és jórészt elmélet maradt. Az erjesztési sorozatok végén nem jött létre a 4%-os glicerintartalmú cefre, hanem az jóval kevesebb volt, s ugyanakkor mellékerjedések is felléptek. A mérnök 5 hetes kísérletezés után már világosan látta kudarcát. Ekkor nagyobb cukortartalmú oldatok erjesztéséhez kezdett. Ez a kísérlete eredményesebbnek bizonyult, bár a gyártásmenetben zavaró körülmények állottak elő; többek között kellemetlen szagú vegyület keletkezett, amely, ha a szél iránya olyan volt, hogy a mélyhűtőből kilépő gázokat a lepárlóhelyiségbe visszaszorította, szinte lehetetlenné tette a készüléknél való tartózkodást. A berendezés tervezésénél a német mérnökök ezekre a körülményekre nem számítottak, mivel ezek a jelenségek előttük is ismeretlenek voltak. Üzemakadályt okozott az előpárlati oszlopból a finomító oszlopba menő vezetékbe lerakódott aldehyd gyanta is. Már néhány napig tartó üzemelés után a vezetéket szét kellett bontani, és azokat szódás, illetve lúgos vízzel mosták ki. Az aldehyd gyanta feloldása, a vezetékből való eltávolítása igen nehezen történt. A készüléken termelt aldehyd minőségileg gyenge volt. A Nitrokémiai Ipartelep a küldött minta alapján közölte a gyár vezetőségével, hogy az annyira szennyezett, hogy kémiai célokra nem tudták felhasználni. A kísérlet során több értékes tapasztalatot is szereztek. A glicerines erjesztésnél nem vették észre, hogy kozmaolaj keletkezett volna, és Lüdecke leszűrte azt a tapasztalatot, amely szerint a glicerines erjedés alkalmával valószínűleg nem képződik kozmaolaj, vagy ha igen, akkor annak mennyisége a szeszes erjedésnél keletkező mennyiséghez viszonyítva igen csekély. A Lüdecke-féle eljárás a gliceringyártásban előírta a nikkelsó használatát is. Hatását megfigyelni azonban nem tudták, mivel a háborús állapot miatt a kísérlethez szükséges nagyobb mennyiségű nikkelsó mennyiséget nem is tudták beszerezni.