Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

gyárban üzemzavar és munkahiány miatt kényszerű üzemszünetet kellett tartani. Hasonlóan nem járt munkabér akkor sem, ha a gyárban leltározás vagy sztrájk miatt állt a munka. A szeszgyárban akadt munka bőven. Az 1937. évi XXI. törvénycikk 3. §-a a munkások munkaidejét napi 8 órában állapította meg. A szeszgyárakban azonban a napi 8 órás munkaidőt nem tudták betartani, mert a szeszipari munka, a szeszfinomítás, az élesztőgyártás akadálytalan folytatásának biztosítása érdekében mellőzhetetlen és el nem halasztható javítási munkálatok adódtak. A szeszgyári üzemekben üzemszüneti napot sem tartottak, mert a szeszgyártásban 3 műszakos munkarend volt. A győri szeszgyárban is túlhaladták a 8 órás munkaidőt, a vasárnapokat is munkanappá nyilvánították, mert így kívánta meg ezt az üzem menete. A szesztermelésnek a melasz mellett legfontosabb alapanyagbázisa a cukorrépa maradt. A szeszgyár igazgatója a cukorrépát a környező uradalmakból és a közép- és kisbirtokos parasztságtól szerezte meg. A cukorrépa felhasználásában bizonyos konkurrenciát jelentett az Ercsi Cukorgyár, amely megalakulása óta nagy mennyiságben vásárolta azt Fejér megye uradalmaiban. 1940-ben a cukorgyár a répáért métermázsánként 2 pengő 80 fillért adott, a Szolgaegyházi Szeszgyár viszont 10 fillérrel többet. A cukorrépa feldolgozása után még répaszeletet is juttattak vissza a termelőknek. 1940-ben Eszterházy László sárosdi uradalma és Semsei Lászlóné nagylóki gazdasága termelt a szeszgyárnak nagy mennyiségben cukorrépát. A szeszgyár bővítése az uradalmakat arra ösztönözte, hogy több cukorrépát termeljenek. 1941 tavaszán Eszterházy László, Semsey Lászlóné, Nagy Pál és Nagy Gyula gazdaságai szerződésben biztosították a szeszgyár részére termelendő cukorrépát. Nedeczky-Griebsch Viktor szolgaegyházi uradalmában 1938-tól átlagosan 100 katasztrális holdon termelt cukorrépát, amely 130 vagon répát jelentett. 1941. március 29-én a polgárai gazdakör elnökét bízták meg, hogy a gazdák között a szerződéses cukorrépa-termelést szervezze meg. A gyár a gazdakörnek métermázsánként 5 fillért fizetett. A Dég—Lepsény közötti birtokokon 100 q-án felüli répa termelésére kötöttek szerződést a kisgazdák, de csak azzal a feltétellel, ha a gyár a cukorrépát a földeken veszi át. A gyár egyezkedni kezdett Festetich Sándor dégi nagybirtokossal, hogy 1941 őszén engedélyezze a szállítást a gazdasági vasútján a lepsényi állomásra. A nagybirtokos azonban a gyár kérelmét elutasította. Arra hivatkozott, hogy a vasúti kocsik gyenge állapotban vannak, „ez már magábanvéve is kizárja azt, hogy a vasúton másoknak is lehessen szállítani." A szeszgyár a cukorrépa-szállítással kapcsolatos nehézségeket nem is tudta megoldani, mert a környező uradalmak tulajdonosai és bérlői gátolták a szállítási munkálatokat. A kisgazdák által termelt cukorrépára pedig egyre nagyobb szüksége volt a szeszgyárnak. 1941-ben Semsey Ferenc nagyhantospusztai uradalma a megkésett tavaszi munkákra való hivatkozással nem kötött a gyárral cukorrépa-termelési szerződést. A szeszgyár igazgatója tovább kereste a lehetőségeket a cukorrépatermelés mennyiségi növelésére. 1943. február 13-án Hagyó Kovács Gyulától, az előszállási uradalom jószágkormányzójától érdeklődött, hogy tavaszszal a szeszgyár részére milyen nagyságú területen termelnek cukorrépát. A cukorrépakampány ellenére sem tudtak elegendő nyersanyagot szerezni, így a melaszból történő szeszgyártás is párhuzamosan folyt. 1942. novem-