Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

A SZABADEGYHÁZI SZESZGYÁR TÖRTÉNETE 1912—1972 I. rész. 1912—1962 A szeszgyár alapítása és működése 1938-ig. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése szükségszerűen maga után vonta a kiszolgáló- és feldolgozóipari létesítmények kialakítását. Ezek között korán kiemelkedő szerepet játszott a szeszgyártás, mivel a gründolók aránylag olcsó beruházással hamar nyereségre tettek szert. A szesz előállítása már a 19. sz. közepén Fejér megyében is jelentékeny mértékű volt. Az abszolutizmus kori iratokban gyakran szerepelnek a szesz előállítása és fogyasztása után kivetett adók, amelyeket nagybirtokosoktól és telkes gazdáktól, falvak és városok lakóitól egyaránt szedtek. Mindezek jelzik, hogy a szesz felhasználása nagy mennyiségben történhetett, s itt nemcsak az emberi fogyasztást kell érteni, hanem a szesznek a gyógyászatban vagy ipari célokra történő alkalmazását is. Fejér megyében 1870-ben 42 „szeszgyár" működött, de a századfordulón a gyári kategóriában már csak 10 tartozott, még pedig: Gárdonyban, Sárosdon, Kalózon, Tárnokon, Nagylángon, Bicskén, Polgáraiban, Martonvásáron, Felsőbesnyőn és Ercsiben. A szeszgyárakat a nagybirtokosok tartották fenn, tehát ők termelték a feldolgozandó árut, alkalmazták a munkásokat, de ők értékesítették a szeszt is. A 20. század első évtizedében, egészen a világháború kitöréséig további ipari üzemeket, gyárakat építettek Fejér megyében. Ezek közül az 1912-ben létesített ercsi cukorgyár volt a jelentősebb. Ugyanebben az esztendőben az akkori Kisperkáta határában, a Székesfehérvár—Dunaföldvár útvonal mellett, a szabadegyházai vasútállomástól déli irányban, attól mintegy másfél kilométernyire Kuffler Benő földbirtokos bérlő (Nagyperkátán) Kisperkátai Szeszgyár és Finomító elnevezéssel megalapította a későbbi szabadegyházai szeszgyárnak nevezett üzemet. Előző nevét 1938-ig megtartotta. (A szeszgyártást a korabeli gazdasági viszonyok — éppenúgy, mint a kormányzat is — elősegítették.) Ez a szeszgyár 1938-ig mezőgazdasági szeszgyárként dolgozott. Ez annyit is jelentett, hogy a szesz előállításához kizárólag mezőgazdasági szesztermékeket, illetve ezek ipari feldolgozásánál keletkezett melléktermékeket (pl. melasz) használt fel. Kezdetben, — az első világháború végéig — csak cukorrépából, 1918-tól korlátozott mértékben melaszból is állítottak elő szeszt. Az évi szesztermelési kontingens 60—80 vagon volt, melyet a pénzügyi kormányzat állapított meg. Ezt a mennyiséget évente 6—8 hetes