Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)
TANULMÁNYOK - Dani Lukács: A Dunai Vasmű első évtizede 1950 – 1960.
Az építkezés irányítása, a munka megszervezése, a különböző vállalatok közötti együttműködés megteremtése, a munkaerőszükséglet biztosítása óriási feladatot jelentett. 1949 őszén megtörtént a terepbejárás, 1950 májusában pedig megkezdődött a későbbi város magvát alkotó lakótelep építése. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége I. kongresszusának határozatára tömegesen érkeztek fiatalok az építkezésre. De százával jöttek dolgozók az ország különböző részéből is. 1950 nyarán már javában folytak az első házak alapozási munkái, elkészült az első betonút, a mai Építők útja. Az év őszén megindult a vasmű építése is. Az új építési módszerek (pl. a gyorsfalazás) elsajátítását szovjet szakemberek segítették (Maximenkó-brigád). A kezdetben rendkívül vegyes összetételű dolgozók munkáját objektív nehézségek is akadályozták. (A nyári ivóvízhiány, az őszi sártenger stb.) Az 1950 őszén megalakult pártbizottság a termelés pártirányítása és ellenőrzése kapcsán a beruházási program végrehajtását tartotta szem előtt. Ennek érdekében a munkafegyelem megszilárdítását, a munkásvándorlás mérséklését és a társadalmi tulajdon védelmét szorgalmazta. E feladatok végrehajtása aktív politikai munkát és mindenekelőtt személyes példamutatást kívánt az ott dolgozó kommunistáktól. A fiatal pártszervezetek, az építkezés kommunistái és szervezett dolgozói, a DISZ fiataljai állottak élére azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a gépek szocialista megőrzését (Nazarova-mozgalom), a takarékosság érvényesítését(Gazda-mozgalom), a dolgozók segítését (Rőder-mozgalom) szolgálták. A brigádok létrehozásában különösen a DISZ tagjai jártak élen. Az 1950 őszétől kibontakozó versenymozgalomban a „Lőwy Sándor", az „Olajos" és az „L. Szász-brigád" rövidesen országos hírnévre tett szert termelési eredményei, illetve az új munkamódszerek bevezetésével elért teljesítményei alapján. 1951-ben már kétszáz jelvényes és hétszáz okleveles sztahanovista dolgozott az építkezésen. 1951 őszén a vasmű építői részéről mozgalom indult, hogy a város és a vasmű Sztálin nevét vehesse fel. A közel 15 ezer dolgozó kérésének helyt adva, az építkezés november 7-én elnyerte új nevét. Az ünnephez kapcsolódó munkafelajánlások is megvalósultak: november 7-én vasat csapoltak a vasmű egyik segédüzemében, az öntödében. Az 1952—53-as években a helyi beruházások volumene jelentősen emelkedett. E két esztendőben az első ötéves terv helyi előirányzatának 65%-át fordították a vasmű és a város építésére. Revízió alá került a város építésének programja, távlatban 10 ezer lakásos és 60 ezer lakosú várossal számoltak. A módosítás kapcsán széles körű vita bontakozott ki a városkép újszerűségével (pl. hagyományos főutca hiánya), az épületek jellegével és funkciójával összefüggésben. A vita tapasztalatait a továbbiakban kamatoztatták. (A zártabb beépítési mód, hatalmas lakótömbök emelése érvényesült.) Az arányaiban változó város mellett felgyorsult a kombinát építésének üteme. 1952-re a segédüzemek átadását, 1953-ra pedig a nagy létesítmények — a technológiai üzemek — túlnyomó többségének felépítését tűzték ki célul. A feszített terv célkitűzései a város és a vasmű építőit az eddigieket jóval meghaladó feladatok elé állították. A megnövelt feladatok a munkaszervezés új formáinak kialakítását, az élenjáró munkamódszerek (a Sztahanov-mozgalom) széles körű alkalmazását tették szükségessé. A városi pártbizottság a termelés pártirányításának új mód-