Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Dani Lukács: A Dunai Vasmű első évtizede 1950 – 1960.

szereit és rendszerét dolgozta ki, illetve vezette be 1951—52 telén. A korábbi gyakorlattal szakítva a havi versenyekre tértek át. Ez képszerűén leírt feladatokat tartalmazott: mind a végrehajtást mind az ellenőrzést pontosította. A dolgozók fórumain ismertetett és elfogadott (újakkal is megtoldott) feladatokat, ilieve azok végrehajási idejét, munkahelyenként egyes objektumokon is feltüntették. (Élő ütemterv.) Az összetettebb feladatok végrehajtására komplex brigádok alakultak. A tervek teljesítését széles körű tapasztalatcserére és rendszeresen működő munkamódszerátadókra alapozva a sztahanovista módszerek alkalmazásával segítették. Fokozottabban érvényesült az új rendszer keretében a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése, akik nemcsak konkrét feladataikat ismerték, hanem a havi előreutalványozási rendszer jóvoltából keresetüket is. A munkában kitűntek a szállás- és lakáskérdésben megkülönböztetett gondoskodásra tarthattak számot. Személyüket (brigádjaikat) és teljesítményeiket nemcsak az építkezés sajtója, a helyi dicsőségtáblák, a víztoronyra írt villanybetűk ismertették, hanem az országos hírközlőszervek is. 1952 nyarán — másfél évvel az építkezés megindulása után — több mint ezer lakás készült el. Megépült a vasmű 3 segédüzeme, átadták a telefonközpontot és a kenyérgyárat. Óvoda és bölcsőde létesült. Az említett időszakban 49 km út, 29 km vasút, 14 km csatornahálózat készült el. A földmunkák keretében 2 millió 670 ezer köbméter földet mozgattak meg. Város és gyár épült a pentelei lösztábla mintegy ezer holdra terjedő területén. Az építkezés eredményeit a párt és a kormány elismerése kísérte. 1952ben a 26/1-es Gyárépítő Vállalat elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlóját, az ,,élüzem" címért folyó verseny első helyezettje lett. Második helyen a 26/2-es Városépítő Vállalat végzett. 1953. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki az építkezés két dolgozóját: Bonta József főmérnököt és Buti Gyula sztahanovista instruktort. Az építkezés csúcspontját alkotó években jelentősen fejlődött a város is. Lakóinak száma 1953 nyarán meghaladta a 20 ezret. A növekvő lakosság egészségügyi ellátását 1952 tavaszán már 105 ágyas kórház, rendelőintézet, tüdőgondozó szolgálta, 1952-ben 32, 1953-ban 40 orvos dolgozott az egészségvédelemben. Ez utóbbi évben 300 férőhely állt rendelkezésre a város 5 bölcsődéjében. Jelentős volt a kulturális fejlődés is. 1953 őszén 4 óvoda és a 20 tantermes iskola mellett egy új, 10 tantermes általános iskola létesült. Az említett évben két középiskola működött, az általános gimnázium és a kohászati technikum. Ugyanekkor nyílt meg a város zeneiskolája is. A kulturális létesítmények közül megemlítjük még az 1951ben átadott Dózsa filmszínházat, valamint a két évvel később megnyílt Bartók Béla Művelődési Házat. A kereskedelmi építmények közül legjelentősebb az 1951-ben átadott 1600 négyzetméter alapterületű üzletház volt. Az új városban folyó munka arányai és eredményei nemzetközi érdeklődést váltottak ki. Jelentős számú vendége volt az építkezésnek az 1951—53-as években. 1953 szeptemberében például a békemozgalom vezérkara, 1952. április 6-án pedig K. J. Vorosilov tett látogatást a városban. Első ötves tervünk felemelése irreálisnak bizonyult és nehézségeket okozott a szocialista építő munkában. Az MDP Központi Vezetősége feltárta az okokat és határozatot hozott a hibák kijavítására. A határozat különböző értelmezése és az abból származó torzulások a végrehajtásban, nehezítették a hibák következetes felszámolását. Ez a körülmény éreztette ha5* Fejér megyei történeti évkönyv 65