Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

A gyári vezetőség szerint további termékek előállítására is van kapacitásuk. Ezeket az rt. tétényi üzeméből kívánják Székesfehérvárra áttelepíttetni, így kérik, hogy a tétényi üzem adja át bizonyos fajtájú kézi lőfegyver gyártását, azután álljanak rá a konzervdobozok gyártására, melynek alapanyagát a helybeli Alumíniumgyár biztosítaná. Ezzel további 60 embert tudnának a termelőmunkába bevonni. Lényegében 28—30 embert nyilvánítanak feleslegesnek, de az üzemi bizottság ellenállása miatt nem hiszik, hogy elbocsátásukat végbe tudják vinni. Megoldásként javasolják, hogy ezek egyelőre regié munkások legyenek. Az rt. székesfehérvári üzeme ezidőben deficites volt, amely összeg 1946 őszén általában a havi 25 ezer forintot is meghaladta. A géppark 1946 őszén elég aránytalanul oszlott meg az egyes termelőrészlegekben. Ujakat alig tudtak beszerezni, a régi gépek kijavítása volt az egyetlen lehetőség a termelés megindítására. Ekkor 681 db gép volt a gyárban, melyből: 47 db forgácsoló gép 120 db prés 27 db kézi prés 123 db motor 71 db egyéb 19 db vegyi üzemi keverő berendezés 274 db rongált, selejtezett gép. Ugyanakkor sürgősen szükségük lett volna 3 maró és 2 csiszológépre, valamint 10 db esztergapadra.

23 Decemberig mégis történt munkáselbocsátás. E hó 16-án jelentették, hogy a munkások létszáma 180, és 20 tisztviselőjük van. Az elmúlt hónapokban ez utóbbiak száma négy fővel lett kevesebb. Az 1947. évi munkásszükséglet felmérése során kiderült, hogy a foglalkoztatás nincs megnyugtatóan megoldva. Termelő munkára 114 főt terveztek, míg 66-ot a karbantartási feladatokra szántak. Az üzemi bizottság és a gyárvezetőség látta, hogy a karbantartó munkások és a tisztviselői létszám legalább 200 termelő munkás foglalkoztatását el tudná látni. Erre a bővítésre azonban kilátás 1947-ben még nem volt.

24 Egyébként állandó a vándorlás a munkásság körében; 1945-ben 175, 1946-ban 130, 1947-ben 80 fő lépett a Vadásztölténygyár alkalmazásába, de zöme csak 1—2 hónapig maradt ott.

25 1947-re kezdett kialakulni a gyári profil, illetve olyan gyártmányok megrendelését fogadták el, amelyek előállításához megfelelő berendezésük, felszerelésük volt. 1947-re például 25 ezer textilorsót rendeltek meg különböző cégek. A műhely már 1946 novemberétől készítette a gyártáshoz szükséges gépeket, szerszámokat, de a gyártást csak abban az esetben tudták megkezdeni, ha az eszterga-, maró-, köszörű- vésőgépeket a műhely megkapta. Ide 40 fő beállítását februári terminussal tervezték. Ugyancsak 1947 tavaszán tudtak megindulni az acit gyutacsgyártással is, melyből 3 millió darab megrendelésük volt. Az épületeket soron kívül állították helyre, és 30 fős létszámmal (18 fő az elegygyártásnál és töltésnél, 11 pedig a hüvely és kupak húzásnál) kívántak indulni. Gyártási profilba tartozott ekkor a B.O.H. hüvely (évi 2 millió darab) mérlegsúly, kártoló kanna, ablak- és ajtópánt, disznó orrkarika, cézár ajtózár és zseblámpadinamó. A karbantartó munkásokat a következő munkahelyeken alkalmazták: szerszámműhelyben (16), kazánházban (6), udvari munkásként (8), éjjeli