Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)
TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.
őr (8), sofőr (3), kútkezelő (3), kertész (3), de ide számították a tűzoltókat, takarítókat, szerszámkiadókat, kőműveseket, villanyszerelőket, a bádogost, a konyhást és az asztalost. Az rt. a termelő munkások minél nagyobb számú alkalmazását szorgalmazta, és a karbantartó munkás létszámot lehetőleg csökkenteni kívánta. A tisztviselői létszámot igen körültekintően alakították ki, és csak a legfontosabb helyeken alkalmazták őket. A tisztviselői gárdához számították akkor a következőket: 1 gyárvezetőt, 1 bérelszámolót, 1 bérösszeírót, 2 anyagkönyvelőt, 1 pénztárost, 1 adminisztrátort, 1 élelemtárvezetőt, 1 raktárost, 1 irodavezetőt, 2 mérnököt, 5 művezetőt és a műszaki iroda 3 alkalmazottját. 20 A vegyi gyár 1947-ben már önálló üzemként működött, és csak az államosítás után egyesítették az anyavállalattal. Működése során, mint már említettem, a textil-, a bőr-, a fotó-, a mezőgazdasági, a gyógyszeres műtrágya-, valamint a pyrotechnikai ipar részére állította elő termékeit. A részvénytársaság ezzel az önállósítással azt akarta elérni, hogy két kisebb gyár alakuljon, s ezzel talán megmenekülnek az államosítástól. A két gyárat kerítéssel el is választották egymástól. 2 ' A felszabadulás óta eltelt időben a részvénytársaság többször tartott attól, hogy vagyonát államosítani fogják. Azzal azonban nem volt tisztában, hogy ez az időpont mikor következik be. Hitték, hogy a kisebb létszámú üzemeket meghagyják tulajdonosaiknak. Ezért nem is törekedtek a korábbi gyártási profilokat visszaszerezni, mert az a gyár felfejlesztését hozta volna magával és mint hadiüzem, legbiztosabb okot szolgáltatott az államosításra. Bizonyos fokú lojalitás jellemzi az igazgatóságot a gyári üzemi bizottság, a szakszervezet és a szociáldemokrata tagság iránt. Azon igyekeztek, hogy egyes kulcspozíciókat velük töltsenek be, és rajtuk keresztül érvényesítsék — a lehetőségen belül — a tőkés érdekeket. 1945 tavaszán, amikor a gyár még romokban hevert, és az újjáépítést a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai is sürgették, ezt az államosítás felé irányuló lépés egyik előfeltételének fogták fel. Székesfehérvárott ugyanis néhány épségben maradt üzem ekkor a békeszerződés értelmében a Vörös Hadsereg ellátására dolgozott. (Pl. Dermata Bőrgyár, a Rehoska féle Kelmefestő- és Vegytisztító üzem.) A köztudatban az volt, hogy ezek az üzemek szovjet vállalatok maradnak. 1945. szeptember 27-én néhány szovjet tiszt ugyancsak fegyveres őrséggel jelent meg a gyárban, de mindössze egy napig tartózkodtak ott. A gyárvezető közben azt jelentette, hogy ez az államosítás legbiztosabb jele. 28 Az államosítástól való félelem volt elsősorban az oka annak, hogy az rt. a romos részlegeket igen vontatottan állította helyre, s esze ágában sem volt a tétényi vagy a mosonmagyaróvári üzemeit, — vagy azok részlegét is — Székesfehérvárra telepíteni. Sőt, mint azt már korábban említettük, az eddig egy üzemet képező Vadásztölténygyárat is kettéosztották. A beruházás pedig a minimális szinten maradt. Ezzel a tőkés koncepcióval indult el mindkét üzemben a hároméves terv, amelyet a fehérvári üzemek dolgozói nagy lelkesedéssel fogadtak. Az objektív helyzet persze nem volt ilyen örömteljes. 1947. augusztus 1-én ugyanazzal a súlyos anyaghiánnyal küszködnek, mint amely korábban oly gyakori volt. Ezen a napon a 198 dolgozó mégis optimistán nézett a holnapok elé. 29 Mérséklődött a kilépők száma. 1948-ban mindössze 90 új dolgozót vettek fel, 30 ami mutatja, hogy legalább 100 fő 1947-ben kezdte meg tevékenységét a gyárban.
