Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

Ezeken kívül még számtalan sok kéziratos drámát őriz az akadémiai kézirattár, amelyeknek szerzői többnyire ismeretlenek, minthogy szinte minden dráma szerzője — jeligés pályázatra küldvén munkáit — elhallgatja nevét.

75 Így nagyon röviden áttekintettük a témának a drámai műfajon belüli történetét, sőt egy pillantást vetettünk a közreadott István-drámák magyarországi egyéb műfajokban való elő- és utóéletére is. Ezek után az a kérdésünk, hogy a legendák őrizte István-életrajz, melyik elemét dolgozta fel az ismeretlen, talán fehérvári vagy Fehérvárt is élt jezsuita szerző. Előbb azonban néhány szót mégegyszer a kéziratos füzet állapotáról. A kéziratos drámát tartalmazó füzetben, a füzettel azonos nagyságú összehajtott ívet találunk. Ezen az íven a drámaszöveg kézírásával azonos írású még két másik István-dráma Argumentuma olvasható a szereplőnevekkel és a scenéák cselekményösszefoglalásával, így szöveg híján valamelyest betekinthetünk az ismeretlen szerző munkamódszerébe, aki mielőtt drámája írásába fogott volna, előzőleg több István-drámát végigolvasott, s kettőnek a színlapját, a schemát le is másolta a maga számára. Forrásként tehát ezeket az ismeretlen helyen előadott István-drámákat használta. A szerkezeti eltérés szembeötlő. Az első variáns 7 scénára van osztva. A második variáns három actusra. Az I. actusban van 6 scena, a II-ban ismét 6 scena, s a III-ban csak 5. A most közreadott variáns szerkezete a legegyszerűbb: mindössze 6 scenát tartalmaz. Valamennyi közül a legterjedelmesebb a második variáns volt. A most közreadottnál terjedelmesebb volt az első variáns is, hiszen ebben egy scenával több található. Az első drámaváltozatban közölt szereplők ugyanazok, mint az alább közreadott drámában, a másodikban megjelenik Radbertus, Imre herceg egykori kedves barátja a színen. Az első változat utolsó scenájában — bár a szerepek között nem található — utólagosan bekerül Radbertus is, akire István a tartalomösszefoglalás szerint a magyar seregek vezetését bízza. A második, az actusokra is osztott scena témája sokkal bővebb. Már az indítás is nagyobb lélegzetű drámát sejtet. István álmában Máriát látja, aki a halott Imrét az égiek közé segíti. István elmondja Vencellinusnak ezt a boldog álmot. Amíg imádkozik, megérkezik Anastasius. E változat szerint Radbertust Imre halála után azonnal a sereg vezetőjévé nevezte ki a király. A második actusban találkoznak István és a koronával érkező Anastasius. A király megpillantva a koronát felfedezi, hogy álmában ugyanezt látta Mária fején. Míg dönt, haladékot kér a pápa követétől. Ezután ajánlja fel a koronát Máriának. S most már a feleletet váró Anastasiusnak homályosan beszél a király. Az ötödik scenában jelenik meg Ottó és Bátor. Mindketten értesülnek arról, hogy a pápa koronát küldött Istvánnak. Ezután a fejleményeket Ottó és Bátor már közösen beszélik meg. Ügy döntenek, hogy egyikük a császárt, másikuk a lázadó pogány magyarokat értesíti a pápa szándékáról. István a következő jelenetben ismét csak sejtelmesen beszél. Annyit elárul, hogy a koronát valakinek felajánlotta, s ennek ő engedelmességet fogadott. Csak a III. actus 2. scenájában jelenti ki határozottan, hogy a koronát Máriának ajánlotta fel. Közben érkezik meg a császári levél. A császár üdvözli István megkoronáztatását. A pogányoktól érkezett levélben pedig az áll, hogy valamennyien a kersztény hitre térnek, csakhogy István másnak fel ne ajánlja a koronát. S ezután már minden szereplő jelenlétében