Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

ráfiai tentamenjüket a tanulók. Az akadémia tagjai évenként rendesen megtartották nyilvános ülésüket. A rhetorok és a poéták évenként többször, 1736-ban, 1739-ben, 1744-ben, 1745-ben, 1761-ben, 1763-ban, 1766ban és 1767-ben háromszor, 1757—1759-ig négy alkalommal léptek a nyilvánosság elé. Ezeken kívül természetesen a két alsó osztály, a grammatisták és a syntaxisták, valamint a principisták és a parvisták is mutattak be színjátékot. így tehát egy évre Fehérvárt 4—5 produkció is esett „praeter solitas academias". A fehérvári diákok, szülők tehát átlagosan 2—3 hónaponként részesedhettek színi élményben. Igen keveset tudunk az előadások időpontjáról. A História Domus írói nem becsülvén eléggé az iskola színi próbálkozásait a declamatiok időpontjáról alig tesznek említést. A négy alsó osztály színdarabjait azonban többnyire év végén adták elő a 18. század második felétől (1755., 1756., 1758., 1761., 1762., 1763., 1766., 1767). Az egyházi ünnepekhez fűződő processziókat természetesen az ünnepnapon tartják. 1729-ben fordult elő, hogy egy elmés komédiát in ferijs Saturnalibus, talán decemberben mutatták be. Csak egyetlen évben, 1735-ben fordult elő, hogy az újév első napján színjátékkal is ünnepeltek. Hiányzanak Fehérvárt a farsangi játékok, nem fordul elő májusi előadás vagy majális, úrnapi körmenet alig van. Általában Fehérvárt nemcsak a tematika egysíkú, homogén, hanem az előadás időpontja is az iskola rendjéhez igazodott. A fehérvári tanárokban és diákokban az adatok többsége szerint alig volt leleményesség, ötlet, talán a közönségnek, a szülőknek sem volt meg az a fokozott igénye, mint néhány más magyar városban. Ebből az ötlethiányból, a tematikai homogenitásból, a színjátszás egy célra való állításából azt sejtjük, hogy a fehérvári színpad technikailag sem volt olyan fejlett, mint amilyen fejlettek voltak néhány magyar város diák-színpadai. Köztudott, hogy a jezsuiták igen sokat költöttek a színpad díszleteire, kellékeire, technikai berendezésére. Ahol a jezsuiták megtelepedtek, ott alkalmi színpadot azonnal készítettek, többnyire az iskola udvarán valamiféle kezdetleges emelvényt, s köré vagy csak ezzel szemben az ülő alkalmatosságokat, a székeket és a lócákat csak egy-egy előadásra hordták ki. A ,,sub Jove" színház tehát csak alkalmi lehetett, csak egy esetre állították fel. Néhány városban felépítettek ideiglenes szabadtéri színpadokat is. Volt olyan eset, hogy a téma szabta meg az előadás helyét. Egerben 1700-ban Telekesi püspök kifejezett kívánságára Dobó Istvánról mutattak be egy drámát. A várat a természetes „díszlet" képezte: egy sziklákkal tarkított domboldal, amelyen több szintet építettek. A sziklás dombfelületet a városfal zárta le. Egy-egy aktus végén a várból kölcsönzött ágyú tette élményszerűbbé az illúziót. Az új iskolaépületbe több helyütt színháztermet is terveztek.

57 A legelső ideiglenes színpadot 1692-ben építették Pozsonyban. Nagyszombaton Eszterházy Pál költségén épült fel egy színházterem. 1754-ben Egerben Foglár György adományozásából rendezik be az új iskolaépületben a színjátszás céljaira fenntartott termet, s itt került sor Faludi Constantinos Porphyrogenetos ősbemutatójára.

58 Milyen volt a fehérvári iskolai színpad? Adataink itt sem mondanak túlságosan sokat. 1703-ban a megyegyűlés tiszteletére mutatják be a Chremes című komédiát. Az előadás helye a Domus Caesarea. Az alkalmi színpad, az ideiglenes ülőhelyekkel ellátott