Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

ták a diákszínjátszást oly magas fokra emelték, hogy a 18. században már tőlük kellett példát venni.

37 A jezsuita dráma egyrészt példahatása miatt a magyar nyelvű és profán dráma létrejöttének akadályozójává vált, másrészt egy olyan szini kultúra hordozója volt, amely nélkül a világi színjátszás bizonyára még az ismertnél is bizonytalanabbul és talán később is tudott volna elindulni. A jezsuita diákszínjátszásnak tehát megvan a maga helye a magyar dráma történetében. A drámát tanárok írták, diákok adták elő, egy-egy színpadtechnikai bravúr ügyes mesterember munkája révén született. Érthető, hogy a dráma sohasem emelkedett európai szintre. Nincs itt valami ellentmondás? Európai szintű oktatás, s szinten alatti dráma? Ahogyan a középkorban igaz volt a mondás Philosophia est ancilla theologiae, úgy a 18. században igaz: Dramma est ancilla scientiae. Ahogyan nem tudtuk elképzelni szinte egyetlen iskolát sem gyakorlati oktatásra alkalmas műhely és szerszámkészlet nélkül, amelyek segítségével az ifjúság az élet során bőségesen kamatoztatható gyakorlati, alapvető ipari ismeretekre tehet szert, úgy színpad és dráma nélkül a 18. században nem képzelhető jezsuita iskola. De ahogyan egy- egy iskolai műhely sohasem válik termelőüzemmé, úgy egyetlen egy 18. századi iskolai színpad sem vált kifejezetten szórakoztató célú intézménnyé, hanem mindig az iskolai oktatás szolgálatában állt. S ahogyan manapság az egyik iskola jobban, a másik kevésbé jól felszerelt műhellyel rendelkezik, úgy a 17—18. században is egy-egy város iskolaszíni kultúrája igen távoli pólusok között mozgott; függvénye természetesen egy-egy város, illetve iskola anyagi lehetőségeinek, személyi feltételeinek. Eredményei nemcsak a dráma, hanem az irodalom, az iskola, sőt a város története szempontjából is értékesek, érdekesek. Kutatásuk tehát sok tekintetben újat adhat. Egy-egy újonnan napvilágra került 18. század szövegkiadása már csak azért is fontos, mert drámakiadásunk megállt a 17. századnál. A 18. századtól igen hiányosak az ismereteink, pedig a század végén indul meg a magyar világi színjátszás. S ahogyan más eddig általunk közreadott drámák, úgy az itt most publikált két dráma is, arról győztek meg, hogy kutatásuk, közre-' adásuk megérte a fáradságot. Iskolaszínpad Székesfehérvárott A már említett iskolatörténeti munkák tudnak Fehérvár iskolaszíni múltjáról. Ismertetnek néhány drámacímet, amelyeket feltehetőleg a História Domusból vettek. Érdemlegesen azonban először Werner figyel fel erre a kevésbé elhanyagolható történeti tényre, bár mindössze csak három drámacímet közöl.

38 Figyelmét nyilvánvalóan az iskolatörténet kötötte le. Aligha gondolhatott arra, hogy az iskola kezdetleges színpada egy a hivatásosak által Magyarországon eddig nem gyakorolt művészetnek volt a hordozója, továbbvivője. Fináczy ezt a drámaszámot már bővíti, s a História Domus alapján összegyűjti A Székesfehérvárt előadott drámák címeit.

39 Az ő listájában már tizennyolc drámacím, illetve adat található. Juharos ugyanezt az adatot őrzi meg/'

0 Takácsnál már sokkal több cím szerepel: 40 olyan címet közöl, amelyet 1730 és 1771 között Székesfehérvárt elő is adtak/'

1 Alább újabb drámacímeket adunk közre, s egész bizonyos, ha az Annuae Litterae köteteit is módunk lett volna át-