Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)
Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.
Ezt teszi a' Virtus' Bajnoka minden időn. Menj! ne ügyelj rajok! Szép a' Czél melly re törekszel Bár kiki kapkodjon! rá se tekintve kaczagd! Büszke az a' nemzet, mellynek kebelébe hasonló Van Hozzád tsak tíz — Nemzetem! érzeni kell! Érdemid' a' jobb Rész már most is tudja becsülni öntözi könnyeivel sírodat a' Maradék." 1823-ban a Tudományos Gyűjtemény-ben újra hitet tesz a nyelvújítás mestere mellett: „Kazinczynak nagy érdemeit Literaturánkban meg nem esmérni háládatlanság, motskolni annyival inkább, meg sem botsátható vétek." 100 Édes Gergely (1763—1847) Édes Gergely nevéhez fűződik Kovátsnak egy elkeseredett hangú verseslevele, amit 1813-ban írt panaszképpen, amiért nem jelennek meg írásai. „Majd együtt többet..." megjegyzés utal rá, hogy találkozni szoktak. Minden valószínűség szerint Édes Gergely kereste fel Csákváron való átutaztában. Nálánál alkalmasabbat aligha talált volna panaszára. Édes Gergely ugyanis valósággal „ontotta magából" a verseket, de azok holtáig nagyrészt kiadatlanok maradtak. Anakréon és Horatius fordításai szereztek neki barátokat. 101 Verses levél Édes Gergelynek Míg te barátom azon tűzzel ménsz látom az útonn Mellyen már többenn tikkadva leültének! Énis — Énis azért 's csak azért hogy erőm mire veszne hiába? Mert ugyanis nincsen ki csekély köszönettel adózvánn Izzadozásunkat tudná hálálni ahonnan E' jegyzést írá eggyik könyvére Vitézünk Vagy Csokonairól vett nevezettel is a' mi barátunk: (Melly is bár csonkán ne maradt vala!) vajmi bolond az A' ki poétává leszen a' magyar Égnek alatta! — lile habuit rectum! nekem is vele tartani tetszik. Kassai Múzeumunk jól jegyzé-meg nem igen rég: Nagy köszönetre vegyük ha kinyomják a' miket írunk Nem hogy még várnak azokért mákszemnyi jutalmat, Sőt nagy kéréssel ha beveszik drága szerencse. Mint régenn Havanell Wéberről Landererekre Majd Paczkóra megént Tratnerre 's egyébre kerülünk 1 * 1 Kiknek az erszényjek megbírná nincs 'ha kik írnak Praenumeráltatnak 's swbscribáítatnak örökké. Nam res est angusta domi, m nem telhetik arra. Nincs költség otthon hogy könyvjök jönne világra ... Ah ki nem ájúl-el szomorú sorsára hazánknak! És ki az a' ki tovább testét rongálni sietne! 12* 179
