Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

A' mikor a' köszönet helytt még gúnyolva fizetnek! — Több darabim nekem-is szanaszét heverészve pihennek! Visszahoztani fogom majd mind mind, s nyugalomra leteszem! így vesz-el a' kedvünk 's a' tüz így alszik-el eggyszer! — Majd eggyütt többet... tisztellek azonba Kovácsod. A verseslevél a Keservek Édes Gergely által c. kéziratos gyűjteményben maradt fenn. (MTA Kézirattár. R.-u. írók 4r.40:12. VIII. köt. 27/b.) — Közli Vargha Balázs Csokonai emlékek c. könyvében (Bp., 1960. 272. 1.) ezzel a megjegyzéssel: „Édes Gergely a maga versei közé másolta be, ezzel a címmel: XXI. Csákvárról K(ovács) S(ámuel) 1813-dikban. A versből arra következtethetünk, hogy Csokonai magával vitte dunántúli útjára A méla Tempefői kéziratát, s elolvastatta Kovács Sámuellel is." — Kováts verseslevelében szabadon átfogalmazva idézi nagy barátja Nemzeti Játék formába öntött Satirájá-nak alcímét, mely az eredetiben így van: A' méla Tempefői, vagy: Az is bolond, a' ki Poétává leszsz Magyar Országban. Csokonai Vitéz Mihály (1773—1805) Kováts Sámuel személyének jelentőségét növeli a nálánál három évvel fiatalabb Csokonaival való barátsága. Még a debreceni diákévekben ismerkedtek meg: Ö még Classista (iskolás) korunkbann Barátjává jelele, Szinte halála napjáig ditsekedhettem vele — írja 1813-ban Horváth Ádámnak.

104 Kováts akadémikus rektorsága idején — 1796—99-ben Csokonai többizben meglátogatta. Bicske jó pihenőhely volt Komáromból jövet, vagy Pozsony felé tartva. A debreceni poéta szívesen élt az alkalommal, hogy barátjánál időzzön s azt részesévé tegye örömének, gondjának. 1796 őszén Csokonai a pozsonyi országgyűlésre megy, s ott elindítja a Diétái Magyar Músá-t. Többek között erről a tervéről is beszélgethettek az ezt megelőző bicskei látogatás alkalmából. A következő évben ,,1797. április 8-án megjelenik a királyi rendelet, mely a nemzeti insurrectiót hadba gyűjti. Komárom megye ez ügyben április 26-ra hí össze közönséges gyűlést s Csokonai Bicskéről — a hol másodízben megvonta magát Komáromba siet."

105 Ez év őszén ismét barátjánál időzik. Bizonyság rá „írtam Bicskén okt. 21-kén 1797-ben" kelt levele, melyben a „Szép Kegyes!" megszólítás Lillának szólt, Vajda Juliannának, akivel 1797 nyarán Komáromban ismerkedett meg Fábián Juliánná költőnő házánál. „Megyek és repülök, kedves angyalom, a Te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra, s ragadtatva ragadtatom az én szerencsém felé; mert ami legnagyobb szerencsém volt feltaláltam."

106 — A Poesis szempontjából valóban nagy szerencse volt e találkozás! Ekkor még felhőtlen öröm, derűs bizakodás töltötte el a szerelmes költőt... és hűséges barátját. Bicske ez idő tájt eliziumi boldogság varasának volt színhelye. „Novemberben (1797) Pestről visszatérte után (Csokonai) sietett a lányt (Lillát) eljegyezni egy pecsétgyűrűvel, apjától maradt ereklyével." — írja Ferenczy Miklós, aki aprólékos részletességgel követi Csokonai útját Csokonai Lillája c. könyvében (Komárom, 1968.). Ez útja ismét Bicskén át