Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Akkori csókjaidat holttomig emlegetem. Epigrammáid míg meg lesznek, Ne felejts el Hintik majd addig Sírodat a' Magyarok.

96 * (Szerkesztő: A' többek között az 1827-diki 2-dik fél esztendő Hasznos Mulatságok 177- 's 193. Lapjai.) Vitkovicsot ,,a' gyász-sír" „gyomrába vette", s így végrendelkezéseként olvashatta már Kováts a hozzá intézett levél befejező sorait: : Néha nevetségest, a' búnkat elűzni írjunk egymáshoz. Ha ki múlunk, lássa, utóbbink, Hogy szívünk ember szeretőn vert 's kedvre leélni A' napokat tudtuk; nem vervén falba fejünket, Ha a' módi világ csillagtalan érdemeinkért Nem szeretett minket, fény polczit másnak ajánlván. Boldogságunkból, mellyet megnyerni magunknak Bölcsek voltunk, nem vehetett el semmit. Elértünk Emberségünknek nemesebb czéllyára, mi kell több?

97 Kazinczy Ferenc (1758—1831) Kováts Horváth Ádámhoz írott első levelében (1813) felsorolja barátait, Virágot, Baróti Szabót, Kaziczyt: „Nem alatsonyodsz meg azzal, ha kebeledbe botsátod, Kit Kazinczy régenn ölel, a' Te betses barátod.

98 — Senkinek a nevét nem említi oly gyakran, mint éppen Kazinczyét, mégis, nem sok írott emlék maradt fenn kapcsolatukról. Kazinczy levelezésének nyomtatott kiadásában egyetlen levélváltásuk sem szerepel, csak itt-ott említik nevét. Mint pl. 1810-ben Virág Benedek írja róla a korábban említett sorokat, a VII. kötet 523. lapján. Ugyanitt rövid jegyzet olvasható Kováts méltatásáról. (597. 1.). 1813. aug. 31-én Édes Gergely írja Kazinczynak egyik költői munkájáról, hogy „maholnap Kováts Samunknál leszek vele." (XI. k. 30. 1.) Ez a megjegyzés arra utal, hogy közös ismerősük volt Kováts. Ugyanitt a jegyzetek között rövid ismertetés szól életéről, műveiről ezzel a megjegyzéssel: „Kováts Sámuel igen termékeny író volt, az akkori lapok és folyóiratok mindenikébe dolgozott s önálló műveket is írt." (Váczy, 499. 1.) — 1822-ben a Szép-Literaturai Ajándék-ban Kováts versben fejezi ki felháborodását a nagy nyelvújító költő méltatlan bántása miatt: Kazintzyra Ó be sokan bántnak! De ez úgy volt, 's lesz is örökké A' jeles Űjjitó' bére, jutalma, Kereszt. Senki se tett Jobbat JÉSUS nál, 's Nála nagyobbat Senki sem is tűrt volt — így fizet a' Babona, ö jó Czéljától holttáig hátra nem állott