Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

(133. 1.) már a hetedik nyomtatásban megjelent költeményt olvashatta a nagyközönség, mit hozzá intéztek Virág és Baróti Szabó után. A bevezetésben már idéztük azokat a sorokat, melyekben az ódák írását Vitkovics Virágra és Berzsenyire hárítja. Feltehetően válasz ez Kováts előzőleg hozzá intézett levelére, amit nem ismerünk. Kováts nem késlekedik barátja ,,Meséji"-t dicsérni: Ráday, Péczely jó emlékezetembe Barátom! — Nem Magyar, Ö Rajtok, könnyeket a' ki, nem ejt — E' jeles Embereink irtak, valamint Te meséket Sorba Vélek lenned, vajmi dicső nyereség! Nosza tehát Magyarim! kik tömjéneztek Azoknak Vitkovicsot szintúgy jertek ölelni velem! Majd amikor a' gyász-sír Őt is gyomrába vejendi Mint Gedeon, 's József nyerje ki könnyeinket!

94 Vitkovicsot ,,vidám kedve elmés nyájassága, eleven költői tehetsége, fáradhatatlan munkássága, szívet ragadó éneklése, és lángoló hazafiúsága mindenkivel megkedveltetett." „Délben és estve terített asztalra, 's egyenes és feszességet kizáró barátságra talált mind az, a' ki a' Magyar Tudományosság kifejlésében kedvet, örömöt, gyönyörűséget talált."

95 Háza valóságos irodalmi szalon volt, melyben úgy látszik Kováts is megfordult, mint maga írja: „kétszer volt Téged' ölelni szerencsém." Kettőjük barátságának utolsó jele Kováts nekrológja: Tekintetes 's Tudós Vitkovics Mihály Űr' szomorú Halálára. Lantosi Honnunknak szomorúan zengeni jertek! 'S Mind a' két szemetek könnyeket öntsön alá! Sírjatok! ah méltó! mert Vitkovics itt hagy a, elhalt A' ki Seregeteknek Czímere, Dísze vala. El ment csak hamar a' hív Kulcsárjának utánna Hogy Dámonját ott újra ölelje keze. Hasznos-Mulatság! te magad légy erre bizonyság* Egymásnak millyen Kedvesi voltak ezek! Szép-Halom! indulj meg, zúdítsd Lelkünkbe Keservid' Hogy kiki Mit vesztett? érezni tudja Veled! És Te Magyar-Helicon' tiszteltt Veteránusa! Lantod' Zendítsd Mátyásunk' szép Palotája alatt. 'S hogyha Meandernél Társát a Hattyú siratja Jer! TE Ezen keseregj a' Duna partja felett! (Jaj! de remeg Szívem!! most mindjárt Rólad is írják: Vitkovicsot követé a' Temetőbe Virág) Nemzeti Könyv-Tárunk' szorgalmatos örje! Barátod Itt hagya, kit szeretél, hát keseregve zokogd! Nem hiszem: A' Levelét, mellyet küldött vala Roffról, Olvashasd száraz szemmel akármikor is. Vitkovicsom! kétszer volt Téged' ölelni szerencsém *12 Fejér megyei történeti évkönyv 17