Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Döbrentei Gáborra Megjelenésének mindenkor félve örültünk És a' mint félténk, úgy leve, félbe szakadt. Tíz kötetével emelt csak ugyan szép oszlopot — és az Ö neki fenn maradó érdemet ezrekig ád. (1822. 186.1.) Thaiszra Oh melly sok hasznot közlesz Te is a' Te Hazádnak. Munkás tolladnak hah! ki ne lássa betsét?! Hónapos Irásink' bölcsen szeded összve 's el öntőd A' Haza' Tér mezejét, 's irsz Magad is közibek. Élj hosszan! 's Honnod boldogságába gyönyörködj!

55 (1822. 187. Részlet) Néhai tekintetes Trattner János Tamás Úr' halálára Meghala ah! Trattner, Magyarom könnyzáporod öntsed, Ö Literatúránk Oszlopa 's Gyámja vala... Mely sok szép könyvek jöttek sajtója alól ki Költségén! bátor kára sokakban esett. Ám de kicsit gondolt Ö azzal; mert vala tzélja, Honnunk' szomszédit hogy hamar érje utói;

56 (1824. 129.1. — Részlet.) Kováts Pantheonjába szánta a következő verset is, melynek nem találtam nyomtatásban nyomát. Kéziratból közlöm. i Révaira és Verseghyre E' két nagy neveket ki ne esmérné Magyarink köztt És ki ne tudná, hogy, Rajtok elébb mi esék?

57 Hát már emlékjök csak azért ki maradjon e' innen? Éppen nem — százszor mert ide érdemesek. Nemzeti nyelvünknek két Bajnoki! éltek örökké A' Haza, többek köztt Nektek is életet ád. A' Nyelv szépűlés ment mindég többre csatával Ebbe kivált Nektek fényes az érdemetek. Mind kettőtöknek nagy Hálát tartozik adni Honnotok — és azt ő meg teszi nagy kegyesen. Révai! Verseghyvel Ti ketten tettetek annyit, Más, ezered résznyit tenne ha, lenne elég. Révai! már nyugszol, sír-halmod rózsa csoporttal Illatozik, mellynek szép szaga széllyel oszol, Verseghym! el hunyván, Te Feletted is a' Ne Feiejísek Bokroznak —'s vihet el minden igaz Hazafi.

58 u* 163