Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)
Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban
is adnak: Bogárdon, Cecén, Sárkereszturon, Seregélyesen, ez utóbbi helyen a 3 öl fa mellett 500 kéve nádat adnak, vagy ehelyett 5 forintot; Sukoró 800 kévét. — a fa értékét lemérhetjük Verébnél: 1 öl fa helyett adnak 16 forintot. — Unyon két öl venyigét is adnak. Világításra mindenütt van 10—15 font faggyú, s a lususban is több helyütt 1 szál gyertya. Sok helyen adnak l // t font borsot. Több helyütt adnak a jó munka ösztönzésére, megjutalmazására examenkor Bicskén a rektornak 4, a leánytanítónak 2 forintot,Pákozdon is 2-t, Unyon 1 forintot. Az akadémikus rektornak adnak útiköltséget is: Gárdonyban, Tabajdon 20—20, Bicskén 10 forintot. Lovasberény is megadja az útiköltséget. Mindenütt van szolgálati lakása a tanítónak, benne 1—2 szoba mellékhelyiségekkel, s a lakásban 1—2 ágy, asztal, szék, fogas. A fiatal tanítók változnak, a bútordarabok legnagyobb részben öregek. A tanítók fizetése nagyon különböző. Függ az egyházak nagyságától, az iskolák jellegétől is. Sárbogárdon, ahol már szinte centrális jellegűvé fejlődött ki az iskola, ott a tanulóktól nyert külön fizetés is megemeli a fizetést. Itt a poeta-osztályban 1 tanuló van, aki 4 forintot fizet évente, a syntaxista (5) 3 forintot, a conjugista (3) 3 forintot, a declinista (3) 1 forint 30 krajcárt, a nagy katekismust tanuló (10) 1 forintot, Ez maga 35 forintot jelent évente. (Ezek az elnevezések kb. a középiskola osztályainak felelnek meg.) A kisebb egyházakban, mint pl. Csabáin, különösen ha nagycsaládos a tanító, nagyon szűkös jövedelmet biztosít a javadalom. A fizetést nem lehet a mai ember szemével nézni. A természetbeni fizetés hátrányai mellett a falusi emberek élvezik annak az előnyeit is. Ezt különösen érezték 1816-ban, amikor a napóleoni háborúk nyomorúságai alatt a pénz értéke lassan az egyötödére esett. Ekkor nagy előnyt jelentett a természetbeni járandóság, s az, hogy csak egy kicsiny részét kapták meg a tanítók készpénzben. Évi 20 forint készpénz fizetés mellett 1816-ban a háborúk után is öl fa helyett 16 forintot adtak Verebén, s egy kocsi szénát 12 forintra értékeltek Mányon. Az állást fenntartó egyházak a tanító mindennapi szükséglete kielégítéséről kívántak gondoskodni a ruházat kivételével, de még erre is ott volt a kenderföld járandóság. S akkor még a kevésszámú értelmiségiek feleségei és leányai is szőttek és fontak. Csak akkor, amikor már nemcsak ellátásra, hanem áru eladására is termeltek az emberek, s az igények jobban megnőttek, akkor érezték mind kisebbnek ezt a kevés készpénz fizetést. Ha gyermekek voltak a családban, úgy a jó tanulóknak segítettek a kollégiumok stipendiumai. Kisebb javadalmú helyeken a jegyzőséget is összekapcsolták a tanítói állással. Ilyenre is látunk példát Csabáin, ahol 15 forintot, és Gyúrón, ahol a kuldói jegyzőségért 5 forintot adtak. Természetesen ott van a keserűség a szívekben, amikor ugyanolyan munkáért néhol kétszer annyi az egyik, talán éppen egy fiatalabbnak a fizetése, mint a másiké, az öregebbé. Ugyanezt érzik a lelkésszel szemben is, akinek általában kétszer annyi a fizetése, mint a mellette élő tanítóé. A megélhetés mellett ott a gond, hogy öregségükben nincsen nyugdíj, s gondoskodni kell öregség idejére, esetleg az özvegynek már korábban is, egy kis házról, megélhetésről, különösen ha gyermekek nincsenek, akikhez húzódhatnának. Nem volt előkelő pálya, de a tanító legtöbbször mégis kiemelkedett már társadalmilag paraszti környezetéből. Ebben az időben
