Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Balázs László: Alsófokú oktatás a Vértesalján 1816-ban

még nem igen hallhatunk panaszt Fejér megyében a tanítók fizetésének a csekélysége miatt. Legalább is a püspöklátogatási jelentésekből nem lehet kiérezni. Ami az iskola épületeit illeti, majdnem mindenütt az a válasz, hogy azok jó, szenvedhető állapotban vannak, s a gyermekek számához mérten elég tágas, vagy még elég tágas, csupán Zámolyban jegyzi meg a jelentés, hogy a kisebb tanulók classisa (osztálya) szoros. Csak egy-két helyen szólnak az épületek régi voltáról — Verebén, vagy Kápolnásnyéken, hogy az iskola épülete romlandó félben van, vagy Gárdonyban, hogy az oskola régi. E két utóbbi helyen mindjárt hozzá is teszik, hogy Kápolnásnyéken a nemes família (közbirtokosság) ezen okból szándékozik újat építeni, s Gárdonyban hozzákezdett már az eklésia (egyház) alkalmatos és tágas oskola építéséhez. Ka jászon az oskola most is tűrhető állapotban van, de jövő tavasszal kívánja az egyház reparáltatni.. Etyeken az iskola világos és száraz, ami minden bizonnyal az elégedett, megnyugtató válasz ellenére sem volt meg mindenütt. Bogárdon a lelkész megjegyzi az iskolai épület tűrhető volta mellett a nagy hiányosságot, hogy a „gyermekeknek semmi secessusok nincsen (félrevonuló hely, WC), ami miatt a szemérmetesség nagyon szenved". Erről a kérdésről másutt nem esik szó, hogy milyenek az állapotok, de itt Bogárdon is az iskolát fenntartó közösség fejének vagy a rektornak nem panaszkodni, de tenni kellett volna valamit. Mindez olyan helyen, ahol az iskola már-már centrális jellegű! Ami az épületek tűrhető, jó voltát illeti, ne tévesszen meg bennünket ez a leírás. Az iskolaépületek alacsony, nádfedeles házak, benne a classisok (osztályok) mind együtt vannak, nagyon sokszor 80—100 gyermek. Igaz, ez csak télen van így, de éppen ilyenkor a legnehezebben elviselhető a benne való tartózkodás, amikor a légköbméter is kevés és ebben a korban a szellőztetés sem könnyen megoldható kérdés. Hogy évenként meszelték-e, nincs róla egy szó sem a jelentésben. A Duna melléki methodus előírja, hogy a helybeli vizitátorok viseljenek gondot az iskola tisztaságára, de ha a bogárdi eset megtörténhetett, ez utóbbi kérdés felöl sem lehetünk olyan nyugodtak. Elképzelhető, hogy ahol 80—100 gyermek van együtt, sáros, falusi körülmények között, ott az iskola épülete nem mindig épületes látvány. Egy pár évtizeddel később (1846-ban) egy emiatt kesergő szemlélő ilyen leírást ad róla: „Iskoláink szirmos és rokkant külsejükben egy pálinkafőzőre, belsejükben baromfiak menageriájára ismernél, ha hátára ágaskodó harangláb és a padokon vickándozó muzsa-gyerkőcök nem kapacitálnának, hogy Minerva Pantheonjában vagy." A püspöklátogatás évében nem tudjuk, hogy ilyen csüggesztő volna a helyzet, de a fentebbi panasz évében már egyre inkább keseregnek az egyház emberei és nemzetünk felvilágosodott férfiai, hogy „népiskolánk egy kormány nélküli gálya, melynek szakadozott vitorláit a részvétlenség ádáz vize hajtja ide s tova, kormány rúdja az önzés, matrózai lelketlen bérencek, ballasztja a restség és a szegénység, útjában mint Scylla és Charybdis állanak a tudatlanság és nyomor, melyen előbb utóbb hajótörést szenved, ha az ég meg nem óvja." — A közönbösséget és restséget már Tabajdon, Bogárdon is lehet tapasztalni, a tudatlanság és nyomort is sok iskoláról tett jelentésben. A legnagyobb gond a szegénység. Jobb iskolát építeni magának az egyház tagjainak, a népnek kellene. De ahol a gyermeket már korán befogják a munkába, hogy a szülők a robotnak, az elébük kiszabott felada-