Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
undterthanen zu Pentele), s elpanaszolták, hogy a nagy nyomorúság miatt már nem tudnak tovább hallgatni, mert az áthaladó és a beszállásolt katonaság nemcsak a termésükben és szőlőikben, hanem házaikban is a legnagyobb károkat okozta, ami által részben a legnagyobb szegénységre jutottak (néhány szegény lakos csak egy-két mérő gabonát tudott elvetni), részben pedig némelyek koldusbotra, s kénytelenek voltak elvándorolni innen. S hiába fordultak panaszaikkal a megyéhez, semmi választ nem kaptak. Elpanaszolták azt is, hogy mivel a császár írásba adta azt a kegyet: akik táborba szállanak, azoknak nem kell portiót fizetni, — ők a nagy szegénység miatt táborba szálltak, s emiatt otthoni munkáikat sem tudták elvégezni, — a megye mégis kivetette rájuk a portiót s a beszállásolástól sem voltak mentesek. A kamarai adminisztráció irataiból valóban bizonyítható, hogy a pentelei rác lakosok nagyrésze 1892 óta katonáskodott 28 részint gyalogosan, részint lovon (hajdúk és huszárok). Az 1693. április 2-án kiadott diplomával a király azokat a rácokat, akik tábori szolgálatot teljesítettek, valóban felmentette a téli porció, a fuvarozás, a robot és más hasonló terhek alól (a tized fizetése alól is), s ezt csak a katonai szolgálatot nem teljesítőktől lehetett megkövetelni. 29 A pentelei rác jobbágyságtól azonban megkövetelték mindezen terheknek és fizetéseknek a teljesítését. A subdelegata commissióhoz (vagy ahogy a pentelei jobbágyok nevezték: az osztrák vizsgáló bizottsághoz) benyújtott kimutatás szerint 1697-ben 424, 1698-ban 376,7 forint porciót fizettek ki, s már 1699-re is 145 forintot, s ebben az évben már Budára küldtek tized fejében 60 mérő búzát (Waizen) és 24 mérő árpát, s van náluk kvártélyban jelenleg öt dragonyos, hat ökörhajcsár (Ochsenknecht) és 15 ökör. 30 Nem maradtak fenn iratok arról, hogy a subdelegata commisio eredményesen intézte volna el a pentelei rác jobbágyok panaszát, ugyanis a következő évben, 1700-ban a penteleiek a következő ,,'memorialist" küldték a megyéhez: ,,Az minémü Németségh ment alá három ízben Eszék felé, mellyekkel Commissarius lévén Eölbey Péter Uram eö kegyelme, jobban tudgya micsoda regementbül valók voltának, az amellyekre költöttünk két marhát harmincz eöt forint árát, 15 mérrő abrakot, negyedfél akó bort, tiz icze vajat és többet, az mi szükséges volt, költöttünk reajok. . ." 3I S ugyanebben az évben egy másik panasszal is fordultak a megyéhez: ,,az elmúlt üdőkben Saxoniai Regement Fehér vármegyében lévén, Albert Benedek passualis szolgabíró uram száz forintokat szedett ki rajtunk, mellyet, azt mondotta, hogy azon megirt Saxoniai Népnek Portiojába adgia, melly summa pénzt nem tudgyuk mai napig is, hová tette Albert Benedek Szolgha Biro Uram, újonnan azon Saxoniai nép megh vette rajtunk a portioját, holott az többi polgárság megh elégíttettek, minekünk pedig hátra vagyon az megirt summa pénzünk". 32 A katonai és tizedterheken kívül, a szabad évek lejárta után 1693-tól kezdve a földesúri terhek is súlyosan nehezedtek a pentelei jobbágyságra. Fenteiét — sok más birtokkal együtt — I. Ferdinánd király 1560-ban adományozta Paksy Jánosnak, Lajosnak és Jóbnak (Paksy Ferenc nándorfehérvári bán dédunokáinak) 33 , akiket az adományozott birtokba az esztergomi káptalan 1562. március 2-án — mivel a török hódoltság miatt (a birtoknak nagy része ott volt) seseque periculo exponere non licuisset — Komáromban be is iktattak. Vl A Paksy család fiágon teljesen kihalt a
