Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

XVII, század második felében (Paksy Lászlóval), a birtokokat a leányágak örökölték. A XVII. század végén — a török uralom alól való felszabadulás után — a birtokok a következő családok kezén voltak: Daróczy, Holló, Becsky, Nyakas és Jármy:"' A birtokok nagy részén a család tagjainak a török időkben nem volt tényleges birtoklása, a pentelei rác jobbágyok azonban — mint láttuk — 1686 előtt is adóztak Daróczy Istvánnak, mint magyar földesúrnak. 1692-ben a Paksy család leányági leszármazottai (Holló Zsigmond, Nyakas Miklós, Jármy László és Daróczy István) az udvari kamaránál írásokkal is bizonyították birtok jogukat, hivatkozva arra is, hogy az újonnan visszaszerzett birtokaiknak a török uralom alatt is tényleges birtokában voltak, s hasznukat vették (sub Turcico Dominio würchlichen Possess und genusz gehabt).

30 S amikor a penteleiek három szabad esztendeje lejárt, Holló Zsigmond és Daróczy István, levélben parancsolták a jobbágyoknak, hogy ismerjék el őket -örökös földesuraiknak, s figyelmeztették őket, ha engedetlenkednek, úgy járnak majd, mint gróf Szapáry ercsi és érdi jobbágyai, akiket engedetlenségük miatt bebörtönöztek.

1

' A Pakson megjelent pentelei bíróval és három másik jobbággyal Daróczy István földesúr (Holló Zsimond meghatalmazására is) közölte, hogy ezentúl évi 50 dukát adót követel tőlük. A budai kamarai adminisztráció azonban királyi rendeletre hivatkozva, hogy egy földesúr sem követelhet többet alattvalóitól, mint amennyit azok korábban szolgáltattak neki, megtiltota Daróczynak az 50 dukátos adókövetelést, mert a török időben csak 5 dukátot, egypár karmazsincsizmát szolgáltattak a jobbágyok a Paksy családnak.

38 A kamarai adminisztráció tilalma azonban nem sokat érhetett, mert már 1696. február 2-án panaszkodtak a pentelei rácok, hogy Daróczy hatalommal pénzt csikar ki belőlük (130 forint készpénzt kér évente), néhány jobbágyot bebörtönöztetett és lovaikat visszatartotta. Néhány nap múlva pedig arról panaszkodtak, hogy Daróczyné csikart ki tőlük 100 forintot. Az adminisztráció szigorúan figyelmeztette Daróczyt mind a két esetben, hogy többet nem követelhet, mint a török időkben, s hogy a bebörtönzötteket bocsássa szabadon:"

1 Daróczy a kimagyarázkodáson kívül,

10 az ügy — számára kedvező — elintézését más módon is megpróbálta elintézni. Néhány hónappal később a császári katonaság részére a földvári harmincadosnak 100 urna bort küldött a saját allodiaturájából/'

1 Mikor 1699-ben a pentelei jobbágyok a subdelegata commisióhoz fordultak, a katonai dolgok mellett Daróczyra is bőségesen volt panaszuk, s ezek szinte teljesen azonosak a néhány évvel azelőttiekkel: Daróczy a császári tized mellett kilencedet is szed, a császári portion kívül pedig még 100 aranyat. S nagyon érdekes az érvelésük: ők már legtöbben a török alatt is itt laktak, s akkor Daróczy a város mellett csak egy kis falucskát bírt, a város azonban a törököké volt, s ők most itt laknak, a falu pedig üres/'

2 A penteleiek azonban hiába panaszkodtak, érveltek, hiába volt a királyi rendelet, a Daróczy által a földvári harmincadosnak küldött ajándékbor nyilvánvalóan megtette a hatását: az évi 100 forint készpénzfizetés megmaradt, sőt legalizálódott. Ugyanis amikor 1701. január 2-án a Paksy-birtokokat — mint zár alá vett javakat — a kincstár számára összeírták, a földesúri adó úgy szerepelt, hogy „béke idején" a lakosok 100 forintot fizettek Daróczynak/'" s erre az esztendőre ezt az összeget is fizették ki a Paksy fiscalis jószágok provisorának, Koch János Mátyásnak.

44