Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950
gek jogos nemzeti érzését és ezeket az új rend politikai szolgálatába állítani. Az 1918-1919. évi forradalmak egyik alapvető követelését, a nép szociális helyzetének javítását is szavakban magukévá tették. Erre ekkor csak egyetlen lehetőség kínálkozott, a földreform gondolatának felvetése és annak lassú megkezdése. A földreform már 1922-ben elkezdődött, de lényegében csak 1935-ben fejeződött be. A hosszadalmas eljárás mögött mélyreható társadalmi ellentét feszült a község szegényparasztjai és a nagybirtokosok között. Az ellenforradalmi rendszer uralkodó körei érezték, hogy — az 1918-1919-es forradalmas esztendők után — a paraszti földkövetelő mozgalomra választ kell adni. Tulajdonképpen ez volt a rendszer 25 esztendeje alatt az egyetlen szociális intézkedés, amely némileg szélesebb társadalmi rétegeket érintett. Az uralkodó osztály ezt anélkül adhatta, hogy jelentékeny anyagi veszteséget szenvedett volna, sőt több helyütt — így Dunapentelén is —, alkalom nyílott a nagybirtokosoknak, hogy silány ingatlanaiktól magas áron szabaduljanak. 1922. február 2-án 148 Fekete István községi bíró és Gáspár Károly kijelölték a földreform lebonyolítására azt a héttagú csoportot, mely a községben felosztandó nagybirtokokat számba vette, a földigénylőket lajstromba foglalta és az igénylési eljárást az Országos Földbirtokrendező Bizottság elé vitte. Az OFB-nél külön csoport foglalkozott a nagyperkátai, kisperkátai, baracsi, kisapostagi és dunapentelei igénylési eljárással. m Ott van a héttagú bizottságban Szávits Miklós nagybirtokos is, aki a 100 holdon felüli gazdák érdekét képviselte. Igen figyelemreméltó volt ennek a községi csoportnak az állásfoglalása az igénylők foglalkozási összetételére vonatkozóan. 1923. május 18-án egy bizottsági ülésen kimondták, hogy a gazdasági cselédek, közszolgálati alkalmazottak, kézművesek nem részesülhetnek a községben juttatásban. 1 "'" Ezt a nézetet osztotta az OFB is. Egyik törekvése, hogy az életképes kisbirtokok számát növelje. Ezért határozatilag kimondták, hogy a törpebirtok alsó határa 5 hold legyen, s „minden arra érdemes jelentkező meglévő földjét ilyen nagyságig kiegészítheti." Akinek háromnál több gyermeke volt, vagy 50%-osnál magasabb mértékben volt hadirokkant, továbbá a hadiözvegy, hadiárva, azután az arany, ezüst vitézségi érmek tulajdonosai, az egy esztendei vagy ennél több tűzvonalbeli szolgálatosok vagy hadifoglyok ezt az ingatlan nagyságot 1 holddal még megnövelhetik. Az OFB tehát nem osztotta teljesen a községi bizottságnak azt a törekvését, hogy az agrárproletariátus egy részét a juttatásból kizárja. Annál inkább támogatta a 10-15 holdas kisbirtokosok juttatását, mert a reform egyik kimondott célja ennek a paraszti katogóriának gazdasági erősítése, amely természetesen politikai behálózásuk veszélyét rejtette magában. Még 1923 májusában biztosították Dóra Szilárd, Sigray Béla, Franki Zsigmond, Simonyi Nándor, Szávits Miklós nagybirtokosokat, hogy ingatlanaikból egyetlen hold sem kerül megváltásra és felosztásra, mert azok a középbirtok nagyságát nem lépik túl. Felosztásra kerültek viszont többek között Pajzs Gyula, Bruck Frigyes, Kobialka György, Précsény Györgyné s 5 társa gazdaságának egy része, valamint a Perkáta község határában elterülő uradalomból 780 hold föld. Ez utóbbi háborús szerzeménynek minősült, és nyilvános számadásra kötelezett volt. Ilyen háborús szerzemény Kobialka György 62 hodas gazdasága is, melyet 1918 novemberében vásárolt, azután a 230 holdas Précsény Györgyné és társai
