Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
lum pro altilibus), egy lóistálló (6 lóra), kocsiszín (currule — 3 kocsira), présház, ökrösistálló (26 ökörre), s az épület felső részén a pince (30 urna bor befogadására), de volt ezenkívül urasági pince a hegyen is, közel a postaházhoz, ahová kb. 400 urna bort tudtak befogadni. A Rudnyánszky családé volt a pentelei kocsma (diversorium, mai mozi épülete) fele (a másik fele Mondbach Ferencé), s ebben a kocsmában volt 3 szoba a beszálló vendégek számára (pro intervenientibus hospitibus), egy nagyobb szoba a köznép számára (pro communi plebe), s egy külön szoba a kocsmárosnak (caupo), aztán kamra, konyha, pince, s az udvarban két istálló. Egyébként itt lakott a kocsmában Popovits Lázár görög, aki foglalkozásáért (fornix = kurvás, kurafi) csaknem annyi árendát fizetett a földesúrnak, mint a kocsmáros az egész épületért). A kocsma szomszédságában volt egy kisebb kamra, ahol gabonát szoktak tartani. Ugyancsak itt volt egy urasági lakóház is (2 szoba, 2 kamra, 1 konyha), melyben a chyrurgus (orvos) és egy zsellér lakott. Az urasági magtár (granarium) is a faluban volt, két emeletes épület, a pontos helyét azonban nem ismerjük. Mellette két lakóház volt: az egyikben (2 szoba, 1 konyha és pince) az urasági kocsmáros (— nem az árendás) lakott, s ez a ház egyúttal urasági bormérés (educillum privatum) is volt, ahol éven át az uraság borát mérték, kb. 130 urnát, a magtár melletti másik házban (2 szoba, konyha) korábban az urasági kasznár lakott, ekkor — 1789-ben — pedig két molnár. Mindezeken kívül még három háza volt a Rudnyánszky családnak Pentelén. Az egyikben (2 szoba, 2 műhely, 1 konyha, egy istálló, pince) lakott a kovács és a kerékgyártó, a másikban az urasági tehenész (boarius) (2 szoba, konyha), a harmadikban pedig (1 szoba, konyha, kamra) két urasági hajdú. 105 A Rudnyánszky-házakon, s a község birtokában lévő házakon — községháza, iskola, kvártélyház (melyhez „strázsa vagyis ordinánc ház is" tartozott, a község költségén állították fel), 100 — kívül voltak még a földesúrnak közös tulajdonában lévő épületek is: révház, plébániaház, s nyilvánvalóan építettek •— nem kastélyokat, hanem tisztjeik és cselédek számára lakóházakat, s a gazdasághoz is szükséges épületeket — fokozatosan a többi földesurak is. Ezekről azonban kimutatás nem maradt fenn. A földesurak száma a század utolsó harmadában egyre szaporodott. Míg az 1760-as években a Rudnyánszky család még a falu 2, 3-ad részét bírta (1768-ban 91 jobbágyot), addig a század végére a faluból a Rudnyánszky-rész már alig valamivel volt csak több, mint 1 3-ad (pontosan 56V2/144 rész), s a kezükön lévő jobbágyok száma is 65-re csökkent. A falu többi részén — különböző nagyságú rátákban — a következő családok osztoztak: Mondbach, Rosty Pál, Egerer Ferenc, Cseh László, Kornis Sándor, Gáli Sándor, akik egyrészt Száraz Erzsébet, másrészt a Paksy Lászlótól leszármazott leányágak révén örökölték a pentelei részbirtokukat és az 1780-as években nemcsak a birtokjogra jelentkeztek, hanem nagyrészt az önálló gazdálkodásra is. 10 ' Ezek az új földesurak egyrészt cselédekkel, másrészt jobbágymunkával egyre nagyobb mértékben foglalkoztak majorsági gazdálkodással is, vagy pedig szántó- és rétföldjeiket árendába adták jobbágyaiknak, mint pl. — 1793-ban egy hatalmaskodás! pör során vallották a pentelei jobbágyok: „Dunapentelei határban a mely őrzi majorságbéli földjeit Egerer Ferenc uramnak még 1788. esztendőtül fogva annak jobbágyai birták, és kétszer háromszor meg is szántották, azon földnek egy darab
