Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

A lakosság számának, de a jobbágy- és zsellércsaládok számának is ilyen arányú megnövekedése, a jobbágy- és zsellércsaládok számának felduzzadásán túlmenően egyre inkább a telkek osztódásához, aprózódásához is vezetett, annak ellenére, hogy bár a jobbágytelek öröklése esetén a jobbágy valamennyi fiúgyermekének egyenlő joga volt, a telkeket (s műveléséhez szükséges jószágokat, gazdasági felszereléseket) csaknem mindig az idősebb fiú örökölte, aki a család többi tagjainak az örökösödési igényét általában pénzben elégítette ki. Akik az összeírásban a parasztok örököseként szerepelnek, azok a jobbágyfiak, akik megmaradtak egy osztatlan jobbágytelek (jobbágyháztartás) keretében. Viszont a megnövekedett számú zsellérség egy része azokból a jobbágyfiakból került ki, akiknek anyagi lehetőségük volt új ház építésére, s bizonyos mennyiségű állat tartására. Az 1784. évi összeírásban a zsellérség magas száma — bár nem különböztették meg ekkor a házas és hazátlan zselléreket — nyilvánvalóan ennek a folyamatnak a természetes következménye. S ennek a folyamatnak az eredményeit mutatja — a jobbágyság rétegeződésének és a zsellér es ed esnek a terén is, egyaránt — az 1806. évi összeírás, mely szerint a faluban ekkor a jobbágy- és zsellércsaládok száma a következőképpen oszlott meg: teleknagyság jobbágyok száma 1 27 6/8 3 5/8 2 4'8 58 3 8 2 2/8 68 1/8 3 zsellér 123 A jobbágytelkek száma tehát lényegesen nem emelkedett a XVIII. század utolsó harmadában. S ez érthető is, hiszen új jobbágytelkek kiszabására ez alatt az idő alatt nem került sor. Ami növekedés tapasztalható, az a telekosztódás következménye. A lakosság számának növekedése, valamint — ugyanebben az időszakban a földesúri gazdálkodás nagyobb mértékű kifejlődése, a falu települési képének változására is jelentős hatással volt. Ez a változás egyrészt a beltelkek megosztása során az új jobbágyházak szaporodásában nyilvánult meg, másrészt pedig a település további kiterjedésében. Űj házak osztott telkeken csak a jobbágyházak sorában a Magyar utcán, a Cigány utcán és a Tót utcán) keletkeztek: csak az itteni beltelkek nagysága (szélessége) engedte meg az osztást. A település kiterjedésének (ebben az időben az Aranyvölgybe, a Hegyekbe és a Lebukba) az oka az új zsellérházak felépítése. A földesúri gazdálkodás fejlődése, illetve a földesurak számának a szaporodása a települési kép változására különféle urasági gazdasági és lakóépületek emelése által hatott. Például a Rudnyánszky család tulajdonában a század végén a következő épületek voltak a faluban: egy uraségi ház (ez a mai tanácsi kirendeltséggel szemben lévő oszlopos épület), amelyben a provisor lakott. Volt ebben a házban három szoba, egy konyha, két éléskamra, s tágas udvarában volt egy hizlaló épület (receptacu-