Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
ték. Az 1768. évi úrbéri tabella és az 1773. évi dicalis összeírás hasonló jellegű adatai között is mutatkozik természetesen eltérés, de ennek okai között csak kisebb mértékben kell a két összeírás között eltelt idő alatti változásokat keresni (bár ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni), az eltérés jelentősebb oka az adóösszeírás alapossága. A jobbágyok, zsellérek és lakók száma 1768-ban a következő volt: 1768 1773 egésztelkes 39 35 féltelkes 43 55 negyedtelkes 31 1 nyolcadtelkes 31 47 zsellér 9 24 lakó — 16 összesen 158 178 A jobbágylakosság számában a két összeírás között eltelt idő alatt tehát nagyobb változás nem történt, annál inkább feltűnő az eltérés az egyes jobbágy kategóriák számai között, s különösen a negyed- és nyolcadtelkeseknél, valamint a zselléreknél. A zsellérek számának növekedése még magyarázható azzal, hogy öt év alatt (új betelepülők és már korábban idetelepült lakók, vagy a jobbágyok fiai) 15 új zsellérházat építettek. A két összeírásban szereplő nevek összehasonlítása alapján azonban az is megállapítható, hogy az 1768-ban itt lakott 9 zsellér elköltözött a faluból: az 1773-as összeírásban ezek közül egy sem szerepel. A negyedtelkesek számánál mutatkozó különösen nagy eltérésnek az okát azonban nem elköltözésben kell elsősorban keresnünk, hanem az úrbéri tabella pontatlanságában, mert az ott negyedtelkesként szereplő jobbágyok többsége megtalálható az 1773. évi összeírásban is: nyolcadtelkesként, s (néhányan) féltelkesként. A Helytartótanács 1812-ben az úrbéri tabella vizsgálata alkalmával megállapította, hogy 1768-ban a pentelei jobbágyok a házhely után járó fundusokat hibásan vallották be, 98 s ez a megállapítás az 1773. évi összeírással igazolható is: a 74% telek helyett csak 68 Vs telek volt a faluban, tehát a falu úrbéres szántóföld területe a valóságban nem 2431 78 hold volt, hanem csak 2228, a rétterület viszont nem 223 Vs, hanem 835, tehát réthiányról, melynek pótlását képezték volna az 1636 holdon felül lévő szántóföldek, szó sem volt. S ha a valóságban birtokolt szántóföldek alapján állapították volna meg 1768-ban a falu telekállományát, akkor az nem 74 %, hanem kb. 100—110 lett volna, ez pedig például a robotszolgáltatásnál azt vonta volna maga után, hogy a falu évi robotnapjainak a számát nem 3848-ban, hanem 5200-ban kellett volna megállapítani. Az urbáriumot ekkor nem vezették be, s az 1769. évi szerződés megkötése után az úrbéri tabella adatai a földesúr számára is feleslegesekké váltak, s így a jobbágyoknak sem volt szükségük arra, hogy az 1773. évi adóösszeírásnál a hibás adatokat vallják be. A negyedtelkesek számának a nagysága 1768-ban nyilvánvalóan abból adódott, hogy a magukat jobban bíró (igásállattal rendelkező) nyolcadtelkesek közül jónéhányat negyedtelkesnek minősítettek. 1773-ban a jobbágyok (s az egyes jobbágykategóriák) kezén lévő földterület nagysága a következő volt: