Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
és Jármy családok, valamint Száraz Erzsébet (férje Nicolatti Fülöp kapitány) és Száraz Tamás — a falu lakói az uraságoknak „mindenféle keserves panaszaikat és súlyos terheket alázatossan declarálták". Kijelentették, hogy „lehetetlen Méltóságos Uraságnak kegyes Szárnyai alatt meg maradni, ha tsak a' Szegénységnek élésre elegendő földet nem provideál Contractus szerént a' Méltóságos Uraság, tudniillik: Szántó földet, Rétet az Marháink sustentatiojára, mert már mint hogy takarmányunk is csekél volt, és jól lehet az Télből nyomorúságai ki tartottuk az Marháinkat, mind az által, hogy semmi fü mezőben nem volt, nincs is, tiz darab marhánk el veszett éhei". Panaszkodó szavaikra a kasznár azt felelte: „Mit papoltok, vagy is mit panaszkodtok, ha nem tetszik, Isten hirével el mehettek". Erre jónéhányan el is mentek a faluból, 8 " s a földesurak, hogy a nagyobbarányú elköltözést megakadályozzák, a vármegye katonáival az elköltözöttek szüleit a megyei börtönbe csukatták, akik innen írtak levelet a vármegyéhez, kiszabadulásuk érdekében; „méltóztassék bennünket is meghallgatni. Mi Pentelérül el nem készültünk volna, de midőn Nikoleti urnák szándékunkat jelentettük, nem különben Tekintetes Rudnyánszky urunk tisztartójának is, szabadságot adtának. Mivel helyettünk akár két s három gazda egyikünk-egyikünk helyébe találtatik, hogy bé szállyon: mindazonáltal ha a Tekintetes Vármegyének ugy tetszik, mi megmaradunk, tsakhogy az Tekintetes uraság is, amit Contractus szerént igért, adja meg. Mostan is alázatosan kérjük a Tekintetes Nemes Vármegyét, hogy ezen Aristombul hadd mehetnénk haza: mivel az vetésnek idelye most vagyon ..." A Vármegye határozata erre a kérdésre az volt, hogy amíg eltávozott fiaikat költözési helyükre vissza nem vezetik, addig őket börtönben kell tartani. 90 A pentelei jobbágyság elégedetlensége, mozgolódása, nem volt elszigetelt jelenség, mert az 1760-as években megyeszerte találkozunk hasonló esetekkel (például 1762 őszén a vajtai jobbágyok valamennyien otthagyták a falut és Foktőre költöztek), 91 s amikor 1766-ban a dunántúli, de főleg a Tolna megyei parasztmozgalmak hulláma átcsapott Fejér megyébe is ,,Pentele, Szentmiklós falvak és Vám puszta lakosai, még azelőtt, hogy az uradalmi tisztek ellen uradalmuknál, vagy a földesurak ellen terheltetésük miatt a vármegyénél panaszkodtak volna, az uraságnak járó engedelmességet megvetve, nyílt lázadásba törtek ki". A megye ,,az ilyesfajta ellenszegülőknek a fékentartására, valamint hogy az elkövetkezhető zavaroknak" elejét vegye, elrendelte az „ilyen rendbontók'' bebörtönöztetését. 92 S mivel „a parasztok mozgalmai, nyugtalansága és folytonos panaszai gyors orvosszert" követeltek, a királynő — előbb egyes dunántúli megyében, majd fokozatosan az egész országra kiterjesztve — 1766. december 29-én elrendelte az úrbérrendezést, az egységes urbárium bevezetését. 93 Pentelén az úrbérrendezési eljárásra 1768. április 22-én került sor. Pribék László megyei megbízott a földesúrnak és a község elöljáróinak, s képviselőinek a jelenlétében összeírta a telkes jobbágyokat és a zselléreket, feljegyezte a kezükön lévő úrbéres föld (belső telek, szántó és rét) nagyságát, leírta a jobbágyok feleletét az ún. kilenc kérdőpontra (novem puncta interrogatoria), amelyekből megállapítható, hogy milyen a jobbágyok helyzete: milyen szolgáltatásaik vannak, mik a beneficiumaik, s a maleficiumaik, vagyis mi segíti vagy gátolja termelésüket, életüket,
