Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

mennyi szántóföldje, rétje van, a réten lehet-e sarjút kaszálni, mennyi robotot végeznek, adnak-e kilencedet, s miből, van-e puszta telek a faluban, örökös jobbágyok-e vagy szabadköltözésűek? A jobbágyok a kérdésekre elmondták, hogy szolgáltatásaikat az 1744ben kötött szerződés szabályozta (bár ezek a szolgáltatások évről évre emelkedtek), malmuk nincs, a dunai malmokban szoktak őrletni, a helységnek kb. 20 szekérre való rétje és 32 pozsonyi mérő alá való szántóföldje van, melyet évente tavaszi gabonával szoktak elvetni, legelőjük elegendő, nem szorulnak külső, bérlegelőkre, erdejük nincs, tehát faizásuk se, szőllőhegyük van, a kocsmát a helység fél évig tartja, a cenzuson, roboton és kilenceden kívül az uraság konyhájára évente adnak (az egész helység) 2 borjút, 1 sertést és 1 bárányt, s amikor az uraság a helységbe érkezik, kevés baromfit is. Eladni a Dunára, Fehérvárra és Budára járnak. Sarjútermő rétjük nincs. Szabad költözésű lakosok, a faluban puszta hely nincs, „mert naponkint inkább szaporodik, hogy sem fogyna" a lakosság. A jobbágyföldek összeírása és kilenc pontra adott válaszok után aláírták és pecséttel hitelesítették az urbáriumot, majd elkészítették az úrbéri tabellát, ameyben bevezették minden egyes úrbéres nevét, telkének nagyságát, s az ennek megfelelő kötelezettségeit. Az úrbérrendezéskor Pentelén az egész telkek száma 74 Vs, a telkes jobbágyok száma 149, a zselléreké pedig 9 volt, az úrbéresek száma tehát összesen 158, a telekátlag pedig 0.50. S mivel a falut — a föld minősége, s a beneficiumuk figyelembevételével — az első osztályba sorolták be, egy egész telekhez tartozó szántóföld nagyságát 22 holdban, a rét nagyságát pedig — mivel sarjú nem kaszálható — 12 kaszásban kellett megállapítani, s ennek alapján a jobbágyságnak 1636 1

U hold szántóterület és 890 1

4 hold (kaszás) rét járt volna. Az úrbéri tabellában mégis a szántóföld területe 2431 % hold, a rétterület pedig 223 Vs szekérre való, tehát egy egész telekre nem 22 hold szántó és 12 hold rét jutott, hanem — nyilvánvalóan a valóságos helyzetnek is megfelelően — 32 7

/s hold szántó és 3 hold rét. S ennek a magyarázata az, hogy a rétek hiánya miatt a megfelelő rétterület helyett szántóföldet kaptak, s ezt az úrbéri tabellában is megjegyezték, abban a rovatban, ahol a „belső fundusnak vagy rétnek defectusát" tüntették fel (e pótlás után nem kellett kilencedet fizetni).

94 Az urbárium bevezetésének hivatalos eljárása tehát Pentelén is megtörtént, de a valóságos bevezetésére nem került sor. Ugyanis az úrbérrendezés! eljárás után néhány hónappal, 1769. január 1-én a pentelei földesurak a jobbágyokkal új szerződést kötöttek, tehát nem tartottak igényt az urbárium által számukra biztosított szolgáltatásokra, s a jobbágyság számára is kedvezőbb volt az, hogy nem az urbárium szerint kellett adózniuk és szolgálniuk a földesuraknak. Az urbárium szerint „az esztendőbéli árenda" fejenként évi egy forint lett volna (tehát összesen 157 forint), az új szerződés szerint pedig — fenntartva az 1744. évi szerződésben megállapított összeget — évi 450 forint cenzust kelett fizetnie ugyan a helységnek, de az urbárium által meghatározott robotmennyiséget (egész telek után 26 nap igás vagy 52 nap kézi robot) a szerződésben a földesurak nem követelték meg a jobbágyoktól (nyilvánvalóan nem is volt szükségük rá, a majorsági gazdálkodás kezdetlegesebb volta miatt), hanem úgy rendelkeztek, hogy a jobbágyok ,,a tétényi uraságot (Rudnyánszky Józsefet) illető 2/3 részre tartoznak háromszori szántásba 100